Okmányvadászat Ukrajnában

Az elmúlt hétre Kárpátalja vadászai nagyszabású demonstrációt terveztek a megyei adminisztráció elé, amit sajnos a koronavírus-járvány okán hozott intézkedések meghiúsítottak. Ugyanakkor sokan vetették fel, hogy miért is nem férhetnek a vadászok bőrükbe, mi az, amivel a jelenlegi törvény okán nem vagyunk kibékülve.

Nos, ami azt illeti, néhány napja saját becses irhámon tapasztalhattam ezt meg. Történt ugyanis, hogy lejárt a fegyvertartási engedélyem. Bementem hát a rendőrség illetékes osztályára a hosszabbítás ügyében. Mint köztudott, ehhez szükséges egy egészségügyi igazolás, ami azt bizonyítja, hogy az elmúlt 3 esztendőben nem bolondultam meg, bár ami azt illeti, kies kishazánkban egy hét alatt meg lehet őrülni. Hogy miért? Nos, csak azért, mert kell egy büntetlenséget igazoló papirusz is.

Ez ugye már magában nonszensz, hiszen egy bírósági eljárás esetén a rendőrség azonnal lefoglalja az érintett fegyvereit, de ha kell, hát kell.

Itt ért viszont az első pofon, mert az okmányiroda, ahol efféle pecsétes papírt mérnek, Nagyszőlősről elköltözött Husztra. Köszi, decentralizáció! Első körben tehát kocsiba vágtam magam, és irány Huszt, ahol március 10-én megdöbbenve tapasztaltam, hogy a hivatalban még ünneplik március 8-át, és a kutya sem dolgozik. Pontosabban a kutya, meg egy szemmel

láthatóan borbarát úr az dolgozott, már ha munkának lehet nevezni a különböző okok végett befutó potenciális ügyfelek elhessegetését.

Másnap a családi szekérnek másmilyen elfoglaltságai akadtak, hát szakadó esőben tömegközlekedtem el az említett városba. Halleluja, a HIVATAL nyitva volt. Papírok be, kérvény kitölt és újabb döbbenet: az igazolásért menjek vissza 25 nap múlva!

Történik mindez Ukrajnában a XXI. században évtizedében, az Internet korában!

Hát mondja már meg valaki, miért nem lehet létrehozni egy központi adatbázist, azt hozzáférhetővé tenni az illetékes ügyosztályok számára, ahol három klikkeléssel már köpné is a kért nyilvántartást a gép? Mert számoljunk csak!?

Végül utaztam 4×55 kilométert, eddig elpocsékoltam 2 értékes munkanapot és előttem van még 2×55 kilométer meg egy harmadik nap.

No, ez az, ami senkit nem érdekel, hiszen a munkaszervezésről Ukrajnában még senki sem hallott.

Végtére ami szegletes, azt itt görgetik, ami meg gömbölyű, azt ölben viszik.

Matúz István

Forrás:

KISZó

Post Author: KISZó