Karantén idején is van baj a gyerekekkel?│KISZó-szempont

A kijárási korlátozás, a koronavírus miatti karantén átvészelése talán a gyermekek számára a legnehezebb. Nincs játszótér, focimeccs a haverokkal, az osztálytársakkal is csak az interneten találkozhatnak. Már akiknek van számítógépük, okos telefonjuk. Vajon hogyan látják ezt a helyzetet a gyermekek biztonságával foglalkozó rendőrök? A KISZó kérdéseire Andrij Kurta, a megyei rendőr főkapitányság fiatalkorúakkal foglalkozó osztályvezetője válaszol.

– A rendőrség fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó csapatát hogyan érinti az iskolai kényszerszünidő?

– Számunkra most sincs pihenő. A gyerekek nehezen viselik ezt a bezártságot. Sokan egyszerűen meglépnek otthonról vagy az intézetből. A felkutatásuk pedig ránk hárul. Azért szerencsére vannak felelősségtudattal megáldott felnőttek, akik jelzik, ha csavargó gyereket látnak. Minap például Bilkéről telefonáltak az ilosvai kapitányságra, hogy egy láthatóan ijedt és zavart kisfiú tekereg a település utcáin felnőtt kíséret nélkül. Mint kiderült, a gyerek ötéves és Cserhalomra (Dubrivka) való. A fiúcskára a nagyapa vigyázott, de a mezőn dolgozva megfeledkezett az unokáról, aki elcsavargott és eltévedt.

– Bizonyára a karanténon kívül egyéb oka is van, hogy a gyerekek elhagyják a családot.

– Amíg a felnőttek többnyire tudatosan fordítanak hátat a családjuknak, mert meg akarnak szakítani velük mindennemű kapcsolatot, s új életet próbálnak kezdeni, a fiatalkorúak leginkább kalandvágyból vágnak neki az ismeretlennek. Nem ritkán a világhálón megismert barátnőt, barátot keresik fel, vagy épp a családon belüli konfliktusok elől menekülnek. A bezártság idején pedig a gyerekek az unalom miatt csavarognak el.

– Tudatában vannak-e a kiskorúak felelőtlenségük veszélyes voltával?

– A gyerekek nem törődnek a koronavírus okozta veszélyekkel. Másokkal sem. Nem képesek felfogni, mekkora veszélynek teszik ki magukat, amikor elhagyják a biztonságot jelentő lakhelyüket.

– Meg tudják-e előzni az efféle problémákat?

– Tevékenységünk fontos része a megelőzés. Éppen ezért rendszeresen látogatjuk a tanintézményeket, elbeszélgetünk a gyerekekkel. Jelen helyzetben pedig online figyelünk azokra, akik szerepelnek a nyilvántartásunkban. Ezek nem afféle letudó jellegű eszmecserék. Rendszerint pszichológusokat és a gyermekek jogait védeni hivatott szakembereket is bevonunk a munkába. A cél megismerni a fiatalok gondolkodását, ráérezni a problémáikra, és amennyiben lehet, még idejében a segítségükre lenni. Nem könnyű a gyerekek bizalmába férkőzni, hogy feltárják előttünk a gondjaikat. Ha mégis sikerül, akkor következik a szülőkkel való társalgás. Ez azonban gyakran még bonyolultabb feladat…

Balogh Csaba

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó