Mit árt egy zacskó? │KISZó-szempont

A vékony, műanyag zacskó az 1970-es évek óta terjed világszerte. A július elejére időzített zacskómentes világnappal arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy mellőzzük a környezetünket és az egészségünket is károsító műanyag tárgyakat, beleértve a tasakokat is. Miért olyan fontos ez, és az egyén milyen szerepet játszik ebben a világméretű problémában? – kérdezte a KISZó Molnár Ferencet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia és Kémia Tanszékének oktatóját.

Molnár Ferenc

– Úgy gondolom, a környezetszennyezésre legalább akkora figyelmet kellene fordítani, mint a most mindent átszövő koronavírusra.

– Így van. A vírusok jönnek-mennek, mindig vannak járványok, viszont környezetünk megóvása, a fenntarthatóság kialakításának fontossága kétség kívül prioritást kellene, hogy élvezzen, hiszen környezetünk nap mint nap hatással van az életünkre mind lokális, mind pedig globális értelemben. A járvány pozitívuma, hogy szignifikánsan csökkent a károsanyag-kibocsátás, illetve némileg mérséklődött a műanyagszennyezés is. Negatívumként említhetjük meg azonban, hogy ebből a rengeteg gumikesztyűből, orvosi szájmaszkból már mindenhol van, még a tengerpartokon is…

– Nagyon sok településen a szemétszállítás sincs megoldva, nemhogy a szelektív hulladékgyűjtés. Egyre többen próbálnak azonban „zölden” élni. Mi hogyan állunk ehhez a kérdéshez Kárpátalján?

– Sokan azt gondolják, egy eldobott zacskó nem jelenti a világ végét. Többen azonban némiképp tudatosabban viszonyulnak a kérdéshez.

Véleményem szerint fontos szerepet játszik a megfelelő hozzáállás kialakításában a természet és a környezet védelmére való nevelés és a példamutatás.

Sok múlik a gondolkodásmódon. Pozitívum, hogy már nálunk is egyre többen hívják fel a figyelmet erre a globális problémára és itt is akadnak helyek, ahol szelektíven gyűjtik a hulladékot, így a műanyagot is. Sajnos a műanyagból készült termékek mára már életünk velejárói lettek, viszont odafigyelhetünk arra, hogy ne használjuk, pazaroljuk őket feleslegesen. Szerintem az egyén is előidézhet változást, ne gondoljuk azt, hogy a mi pozitív vagy negatív tetteink nem mérvadók.

– Mire figyeljünk tehát oda?

– A háztartásokban keletkező hulladékoknak is több típusa van. Ezeknek egy része teljes mértékben újrahasznosítható lenne. Egy családi háznál meg lehet oldani egy komposztládával, amibe többek között a konyhai maradékok kerülnek, majd a végtermék – a komposzt – akár növényi tápanyag-utánpótlásaként is hasznosítható. A legtöbb hulladék, így a műanyagok is, azonban a kukába kerül, onnan pedig a szeméttelepre. Mi lesz velük? A legjobb esetben válogatáson esnek át, majd az újrahasznosítható anyagokat feldolgozzák. A maradék gyakran szeméttelepeken, szemétégetőkben végzi. A műanyagoknak rengeteg típusa van, ezek közül a legelterjedtebb a polietilén, a polipropilén, illetve a polietilén-tereftalát, közismertebb rövidítése a PET, mely az ásványvizes és üdítős palackok alapanyaga. Az említett anyagoknak eltérő kémiai tulajdonságaik vannak, máshogy reagálnak különböző ráhatásokra, például a hőre is. Az elégetésük alkalmával is más-más anyagok szabadulnak fel.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha otthon valaki elégeti a szemetét, az vállalja annak a kockázatát, hogy belélegzi ezeket az egészségkárosító anyagokat, amelyek bizonyítottan fokozzák többek között a légzőszervi, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.

– Milyen adatokról van tudomásunk a műanyagszennyezés kapcsán?

– A műanyag viszonylag nem régi találmány, a múlt század 30-40-es éveiben kezdték el tömegesen gyártani. Az eltelt közel száz év azt eredményezte, hogy évente mintegy 300 millió tonnányit állítanak elő belőle. Csak azért, hogy érzékeltessük ezt a mennyiséget: a gízai nagy piramis súlya kb. 5 millió tonna, azaz évente 60 ekkora építményt „húzunk fel” műanyagból, aminek sajnos a nagy része a környezetben végzi szennyezőanyagként, legfeljebb 10 százalékát hasznosítják újra. A megtermelt műanyagnak kicsivel több mint egyharmadát valamilyen termék csomagolásához használják. Ha vásárlásainkkor igyekszünk minimalizálni a műanyagzacskók használatát, már sokat teszünk a szennyezés csökkentéséért. De ez még mindig csak a makroszennyezést gátolja. Az 5 milliméternél nagyobb műanyaghulladékot ugyanis makro szennyezőanyagoknak tekintik.

Az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik a mikroműanyagokkal is, amihez az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő darabok tartoznak.

Természetes vizeinkbe két fő úton kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosásakor és a kozmetikai szerekből (ezekbe szándékosan tesznek apró műanyaggolyócskákat), valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok (például az autógumi, szigetelések) fizikai-kémiai aprózódása útján. Ez a közel száz év még nem adott lehetőséget arra, hogy minden egyes negatív hatását felmérjük a műanyagoknak, illetve képesek legyünk konkrétan meghatározni, hogy 100-200 vagy esetleg 500 év kell, míg egyes anyagok lebomlanak. Abban sincs még konkrét tapasztalatunk, hogy milyen hosszú távú hatásokkal kell számolnunk a műanyagszennyezés kapcsán. Az biztos, jobb mérsékelni a „fogyasztásukat”.

 

Simon Rita

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó