Sajnos nem együtt…

Szeptember 5-én kezdetét veszi a helyhatósági választási kampány. A kárpátaljai magyar politikai szervezetek választási együttműködéséről szóló tárgyalások zsákutcába futottak, mivel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöksége a kezdetektől elutasította azt a javaslatot, hogy mindenütt – megyei, járási, kistérségi szinten – közös (az UMDSZ olvasatában akár mindenütt KMKSZ-es) lista induljon, amelyre paritásos alapon felkerülnének a partnerszervezet által javasolt jelöltek. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) által májusban megfogalmazott javaslat egy logikusan felépített, mindenki számára érthető és képviselhető modell volt, amely az önkormányzatok valamennyi szintjén biztosította volna az arányos képviselet fenntartását, illetve a magyar közösség mozgásterét. 2015-ben a magyar kormányzat rengeteg erőfeszítést tett a kárpátaljai magyar–magyar együttműködés megteremtése érdekében, hiszen ez a téma messze túlmutat a kárpátaljai magyarságon, nemzetpolitikai jelentőségű kérdésről lévén szó, ezúttal azonban mély a hallgatás, holott a kárpátaljai magyarság jövője a tét. A helyzet egyértelmű – mindkét magyar politikai párt önálló listákat indít – ahogy azt a KMKSZ a kezdetektől fogva akarta – és megpróbál minél több jelöltet mandátumhoz juttatni. A közelmúltban közzétett prognózisok és esélylatolgatások alapján november első hetében bizonyossá válik, hogy kinek volt igaza: az egységre törekvőknek, vagy az „izomból politizálóknak”?

Az elmúlt hónapok tanúságait dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke foglalja össze.

–Valószínűleg a tisztelt olvasónak és választónak már a könyökén jön ki a kárpátaljai magyar szervezetek egymásnak „üzengetése” a médián keresztül. Az igazat megvallva nekem is, azonban meggyőződésem, hogy az egyszerű kárpátaljai magyar polgárnak – akinek a politika a mindennapok szintjén a bőrére megy – nem csak arról van joga tudni, hogy miről alkudoznak a „feje felett”, de bele is kell szólnia a sorsának alakításába. Az elmúlt években mindez a kulisszák mögött zajlott. Titkosított szerződések révén, amelyek azon túl, hogy teljesen semmitmondóak voltak, mindig hivatkozási alapot nyújtottak – nagy horderejű politikai ügyekhez (koalíciós tárgyalások), káderkérdésekhez, úgy, hogy erről a másik szerződő felet (annak vezetőségét) gyakran meg sem kérdezték. A partner pedig éveken keresztül kénytelen volt a magyar egység jegyében mindent lenyelni, tűrni, hallgatni, még akkor is, amikor az ésszerűség, netán az emberi tisztesség egészen mást kívánt volna. Mert ugyebár partnerek vagyunk… Jóban-rosszban…
Az ember, ha politikával – pláne kisebbségpolitikával – foglalkozik, előbb-utóbb kénytelen egyfajta szeizmográfként is működni, hiszen csak így tudjuk tompítani, jobb esetben elhárítani, egy politikai földindulás következményeit. Ukrajna esetében az elmúlt évtől kezdve követik egymást a „földrengések”. A múlt évben az elnökválasztások kapcsán a magyar politikai szervezetek elköteleződés nélküli „szemlélődése” egészen újfajta helyzetet teremtett – kialakult egy új hatalmi vertikál, amelyből mi, magyarok teljes egészében kimaradtunk.
Sokan példaként emlegetik a 2015-ös kárpátaljai magyar-magyar összefogást. Azt viszont elfelejtik hozzátenni, hogy ehhez két dolog is kellett:
az UMDSZ által úton-útfélen hangoztatott „intés”, hogy összefogás nélkül nem érhető el az 5 százalékos bejutási küszöb, illetve a magyar kormány teljes körű és aktív közreműködése, ami valószínűleg az enyhe nyomásgyakorlást sem nélkülözte.
2015 óta azonban minden megváltozott. Mi magunk is… A gazdasági nehézségek miatt felgyorsuló elvándorlást tovább súlyosbította a COVID-19 járvány miatti „határmizéria”, amelynek következtében az aktív kárpátaljai magyar választópolgárok nagy része jelenleg a határ túlsó – európai – oldalán tartózkodik. S nagy valószínűséggel a karácsonyi ünnepekig ott is marad.
A választói tábor számának megcsappanása, illetve a közösségünkben is eluralkodó politikai érdektelenség az év elején arra ösztönzött bennünket, hogy megfelelő lépéseket tegyünk. A kárpátaljai magyar mozgástér beszűkülésének veszélyeiről tájékoztattuk az anyaországi döntéshozókat (különféle megoldási lehetőséget is felvázolva), illetve teljes körű partnerséget javasoltunk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek. Ez utóbbi azért is volt fontos, hiszen a közigazgatási átalakítások miatt az új járásokban a magyarság részaránya jelentősen csökkent, másrészt az új választási kódexben lefektetettek alapján az új önkormányzatokban (kistérségekben) immár pártlistás választásokat fognak tartani. Az elmúlt évek adatait, illetve a kárpátaljai magyarság politikai érdekérvényesítési erejét elemezve elmondhatjuk, hogy közös listaállítás mindig többletet hozott a konyhára, a külön listák indítása pedig nem generált szavazatnövekedést. A külön-külön rendszer korábban sem volt jó (2015-ben sem), azonban erről mindenki szemérmesen hallgatott.
Mi van most? Jelentős mértékben csökkent a magyar közösség súlya. Másodsorban megváltozott a politikai „játszótér”. A decentralizáció keretében végrehajtott járási/kistérségi átalakítások következtében már nem egy-egy településsel, az ottani hangulatokkal, erőviszonyokkal kell számolniuk a választási kampányban részt vevőknek. Megváltoztak a nemzetiségi viszonyok is, csak a Beregszászi és az Ungvári járásokban van statisztikai esélye a járási tanácsokba való bejutásnak. Hasonló a helyzet a kistérségek szintjén is – a Csapi, Bátyúi és Nagyberegi kistérségekben több magyar induló mellett egy ukrán polgármester-jelölnek nagy esélye van a győzelemre. Harmadsorban, megváltozott a politikai érdeklődés iránya is. Korábban az, hogy kik lesznek a polgármesterek/képviselők egy-egy községi tanácsban (kivételt talán a városok képeztek) egyetlen ukrán pártot sem hozott „izgalomba”. Azonban az önkormányzati átalakítások keretében a korábbi rendszer egy szinttel lejjebb csúszott: az új járások kvázi „mini-megye”, a kistérségek pedig „mini-járás” státuszt kaptak. A kárpátaljai magyarlakta kistérségek részben határ menti fekvésük miatt felértékelődnek, ezért valószínűsíthető, hogy a kárpátaljai „gyökerű” ukrán pártok mindegyike arra fog törekedni, hogy magyar tagjai/jelöltjei, netán támogatói révén döntő befolyást, netán polgármesteri posztot szerezzenek ezeken a településeken. S ott, ahol a két magyar szervezet külön pártlistákat indít, illetve külön polgármester-jelölteket indít/támogat, ennek megvan minden esélye. Éppen ezért fontos lett volna összezárni a sorokat, s olyan jelölteket állítani a ringbe, akik megnyerik a választásokat.
A magyar politikai szervezetek közötti “kötélhúzás” emellett újszerű helyzetet teremtett a helyi politikai “Olümposzon” is. Az ukrán pártok érdeklődéssel fordultak a magyarság felé, potenciális szövetségesként tekintenek rá. Bár a “mezei” ukrán médiában egymást követték a szivárogtatások, hogy az UMDSZ “összebútorozott” ukrán politikai pártokkal, a gyakorlatban erre nem került sor. Mi a korábbi elhatározásunkhoz híven tovább folytattuk a tárgyalásainkat partnerünkkel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel. Az ő “különutas” tárgyalásaikról vannak megfelelő információink, azonban ezeket megtartjuk magunknak.
Mi volt a mi álláspontunk? Közös pártlista mindazokon a helyeket, ahol a törvény ezt megköveteli (10 ezer választó fölötti kistérségek és járások), közösen indított/támogatott egyéni képviselő- és kistérségi elöljáró-jelöltek. Az UMDSZ által 2020 májusában a KMKSZ számára megküldött keretmegállapodás, illetve annak regionális együttműködési mellékletei, azt feltételezték, hogy minden szinten kizárólag egy (megyei, járási és kistérségi szinten) párlista lesz, amely megfelelő megállapodás elfogadását követően a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (illetve pártja, a KMKSZ-UMP) listája lesz, amelyen paritásos alapon helyet kapnak az UMDSZ jelöltjei. Éppen ezért nagy volt a csodálkozásunk, amikor a KMKSZ vezetősége 2020. július 27-i találkozónkon bejelentette – mindenről beszélhetünk, csak éppen a minden szinten közös (olvasatunkban KMKSZ-es) listáról nem. És főleg ott nem, ahol a közös jelöltjeinknek, illetve kistérségi vezetőinknek esélyük is volna a győzelemre. Az emberben felmerül a kérdés: közös győzelemre nincs szükség? Csak ott akarnak együttműködni velünk, ahol a magyar képviselőjelölteknek semmi esélye sincs a győzelemre?
Miért is történtek az események éppen úgy, ahogy? Egyrészt hiányzott a magyar kormánynak a kérdésben kialakított konkrét és kiegyensúlyozott álláspontja. Ez nagyon furcsa és érthetetlen is, lévén, hogy mind a Felvidéken és a Vajdaságban a teljes körű együttműködést támogatták. A partnerszervezetünk egyértelműen az időhúzásra játszott, abból a megfontolásból, hogy minden úgy lesz, mint 2015-ben. De mint említettük, az akkori megoldás sem volt ideális, s a mostani javaslat ebből a legfontosabb részeket (a beregszászi, ungvári és técsői városi együttműködéseket) is kilúgozta.
Partnerszervezetünk úgy vélte, hogy mivel 2010 óta a magyarországi támogatások kizárólagos “újraelosztójaként” sikerült egy olyan beágyazottságra szert tenni Kárpátalján, hogy az UMDSZ-re csupán névlegesen van szüksége – egy szép logóként a közös plakáton, amelyet tudomásulvétel végett majd megküldenek (mint legutóbb). Míg ez a parlamenti választások szintjén talán megvalósítható is volt, a helyhatósági választásokon nem annyira a márkanév, hanem a személyiségek a döntők. Ez utóbbiakból viszonylag jobban állunk, hiszen akár külsős embereket is be tudunk vonni, akik további szavazatokat hoznak a listára.
A közös listák elutasításának egyik fő ellenérve az volt, hogy két listára sokkal több jelölt fér fel – mindkét oldalon. Azonban a képviselőtestületekben az elérhető mandátumok száma nem attól függ, hogy hány, hanem hogy milyen jelölteket indítunk, hiszen a pártlistás választás lényege, hogy egy-egy jelöltnek több településről kell összeszednie a kvótájához szükséges szavazatokat. Minél több a jelölt, annál több felé oszlik az elektorátus, illetve akár az adott szervezeten belül is konfliktusokat okozhat az egymástól való szavazat-elhalászás kísérlete. Mindez meglátásunk szerint megfelelő számítások és a rendelkezésre álló jelöltek mérlegelése és egymással való versenyeztetése esetén megelőzhető lett volna.
Az UMDSZ elnöksége augusztus 29-én megtartott ülésén többek között arról is döntött, hogy továbbra is nyitott minden olyan megkeresésre, amely az önkormányzati választások előtti, illetve az azt követő időszakra vonatkozó együttműködésekről szól. Minket nem a személyi ambíciók, hanem a magyar közösség fennmaradása, illetve jövője iránti aggódás irányít. Az UMDSZ a fentiekből kiindulva saját pártlistát indít az Ungvári és a Beregszászi járásban, az Ungvári, Csapi, Beregszászi, Tiszújlaki, Tiszapéterfalvai és Técsői kistérségi önkormányzatokban, egyéni jelölteket indít és támogat a magyarok lakta kistérségek túlnyomó többségében, illetve kistérségi elöljáró-jelölteket indít és támogat ezekben a régiókban.
Miután 2020. augusztus 27-én már a levegőben lógott, hogy a KMKSZ továbbra sem változtat elutasító álláspontján (azaz nem lesznek közös listáink), az UMDSZ megkeresést kapott 3 ukrán párttól a választási együttműködésre, illetve az azt követő időszakra. Velük jelenleg is zajlanak a konzultációk.
Mivel a szervezetünk és a tagság érdeke is így kívánja, az UMDSZ elnöksége úgy döntött, hogy a magyarok lakta térségekben mindenütt önállóan indul. Kivételt képez a Kárpátaljai Megyei Tanács, ahol nem állít listát. Ennek egyik oka, hogy nem szeretnénk elvenni a lehetőséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségtől, hogy egyedül is megmérettesse magát. Számításaink szerint a megyei tanácsba való bejutásnak adott minden feltétele, ennek megvalósításához további sikereket kívánunk partnerünknek! Mi, a magunk részéről a magyar közösség magvát jelentő járásokra és a kistérségekre szeretnénk az erőnket és a forrásainkat koncentrálni!

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó