Bátyúban a jövőre is gondolnak │KISZó-interjú

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van”

Fiatalos lendület, alázat és komoly tervek jellemzik a bátyúi református gyülekezetet. Egy nagy, jól beolajozott gépezetként zakatol a közösség. A gyülekezeti tagok, presbiterek, diakónusok, hitoktatók erős fogaskerekekként kapcsolódnak össze, a lelkipásztor pedig a szüntelenül dübörgő motor. Az egészet Isten gondviselése és szeretete működteti.

Baraté Béla már hosszú ideje presbiter. Elmondása szerint a gyülekezet meg van elégedve a tiszteletessel, összetartó, erős közösséggé kovácsolta őket.

– Mozgalmasak a mindennapjaink. Kedden van az egyik bibliaóra, amit a tiszteletes úr tart a parókián – mondja Baraté Béla, aki egyben a helyi középiskola igazgatója is. – Emellett több házi bibliaórát is rendezünk. Mindegyiknek van felelőse, akik időről időre felkészítő alkalmakon is részt vesznek. Az egyiket én tartom. Csütörtökön és vasárnap pedig istentiszteletre hívogat a harang. A karantén alatt természetesen hiányoztak a személyes találkozások, de annak köszönhetően, hogy

már korábban is videón rögzítettük az alkalmakat, mégsem teljesen új helyzet előtt álltunk a járvány beköszöntekor.

Azt veszem észre, hogy a hívek némileg bezárkóztak, és kicsit kevesebben jönnek templomba mostanság. Nem tudom, hogy a vírustól félnek, vagy csak megszokták, hogy otthonról hallgatják az Igét. Próbáljuk betartani az előírásokat, de az emberek már unják. A faluban elég sokszor megjelennek a rendőrök, bemennek egy-egy üzletbe, hogy ellenőrizzék, betartják-e a korlátozásokat. Így vagy úgy, de talán nem is árt néha emlékeztetni arra, hogy még tart a pandémia.

– Több helyen arra fordították a karantént, hogy felújításokba kezdtek. Önöknél volt-e erre példa?

– Bátyúban még a karantén előtt megejtették a templom külső és belső felújítását. Folyamatosan tatarozgatunk ott, ahol kell. Az 1913-ban épített orgonánk nemrég meghibásodott, azt javíttattuk meg. Legutóbb 7 évvel ezelőtt kellett felhangolni. A tiszteletes asszony az egyik hitoktató, ő a fiatal anyukákkal nagyon ügyesen szervezi a különböző alkalmakat.

Kacsó Géza lelkipásztor elmondta, a bátyúi református Gyülekezet 1200 lelket számlál. Közülük közel 150 fő aktív templomjáró, illetve 3-4 tucat ember a bibliaórákat is rendszeresen látogatja. 2005-ben került Bátyúba segédlelkészként, 2006-ban Beregszászban lett főiskolai lelkész. Aztán Beregszászban és Angliában is szolgált, 2012-ben pedig a bátyúiak meghívására visszakerült a községbe. A tiszteletes megjegyezte, az évek során sok család költözött el a faluból, ezért is döntöttek már jóval a karantén előtt, nagyjából két éve, az istentiszteletek online közvetítése mellett.

– A külföldre kiköltözött testvérek igényelték az igehirdetést. Nem mindenki tudta megoldani, hogy elmenjen templomba, illetve ott nem magyarul zajlik a szolgálat – magyarázza Kacsó Géza. – A karantén idején így nem ért minket váratlanul az, hogy rögzíteni kellett az istentiszteleteket, bár az mindenkit megviselt, hogy nem lehettünk együtt.

Eleinte 70-80-an kapcsolódtak be az élő közvetítésbe, aztán láttuk, hogy utólag 200-an is megtekintették a videót. Örültünk, hogy minél több emberhez elér Isten szava.

– A Nagydobronyi Református Líceum lelkészigazgatója is. A fiatalokkal mindig is szoros kapcsolatban volt. Ön tartja az ifjúsági alkalmakat is a faluban.

– Négy lány édesapja vagyok, a legidősebb már mindjárt 15 éves, kezdem azt érezni, lassan kiöregszem, és inkább apai szemmel tekintek a fiatalokra, nem pajtásként. Hálás vagyok azért, hogy szép számmal járnak ifjúsági órákra a fiatalok. Mindig találunk valami elfoglaltságot az Ige hallgatása mellett: van kemencénk, amiben néha pizzát vagy kenyeret sütünk. Ha az idő engedi, elmegyünk bicikli- vagy gyalogtúrára. Az idén sajnos elég kevés, mindössze 8 konfirmandusunk volt, jövőre is kis létszámú osztály lesz, viszont az ifikre nagyjából húszan járnak.

– Működik diakóniai szolgálat?

– Vannak diakónusaink, akik rendszeresen látogatják az idősebbeket, rászorulókat. Hagyomány nálunk, hogy a 80. életévét betöltő gyülekezeti tagjainkat meglátogatjuk, ajándékkal lepjük meg. Az idősebbeknek vagy tartósan nehéz körülmények között élőknek karácsonyi csomaggal kedveskedünk, illetve a holland testvéreinktől negyedévente kapott támogatásokból is viszünk nekik.

Most azt is szeretnénk bevezetni, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára napközi foglalkozást rendezzünk a parókián.

Vannak szolgálatkész emberek, akik vállalnák azt, hogy foglalkoznak velük, nevelgetik őket, illetve meleg ételről is gondoskodnánk.

– Milyen terveik vannak még a gyülekezettel?

– Régi álmom, hogy diófákat ültessünk. Ez hosszú távon bevételt jelentene a gyülekezet számára. Most még vannak életerős, fiatal emberek, akik tudnának ebben segíteni, és együtt beültetnénk kisfákkal a két hektár földet. Viszont sajnos nálunk is probléma, hogy elöregszik a közösség, és idővel nem hogy azt nem várhatjuk el, hogy az itt maradt, idős emberek adakozzanak, hanem nekünk kell majd őket támogatni. Erről, róluk szeretnénk gondoskodni.

Simon Rita

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó