KISZó-kérdés: Szükségünk van-e egy újabb ukrán–magyar paktumra?

A kárpátaljai magyarságnak nem éppen kedvezőek a tapasztalatai az ukrán pártokkal való együttműködésről. Ki ne emlékezne a Viktor Juscsenkóval, a Viktor Janukoviccsal és a Petro Porosenkóval kötött paktumokra, és az azok nyomán ránk zúduló negatívumokra. Ezért is fogadták sokan megrökönyödéssel, hogy miután a két kárpátaljai magyar párt képtelen volt a teljes együttműködésre, a választások hajrájában az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) partnerségi memorandumot kötött a kormányzó Nép Szolgájának kárpátaljai szárnyával. Ebből kifolyólag legutóbb azt kérdeztük a Kárpáti Igaz Szó Facebook-oldalán: Szüksége van-e a kárpátaljai magyarságnak az ukrán kormánypárttal kötött együttműködési szerződésre?

A válaszadók egyharmada nyomott az igenre, kétharmaduk azonban hibás döntésnek tartja ezt a paktumot. Egyikőjük emlékeztet rá, hogy még soha semmi hozadéka nem volt a magyarságnak az ukrán pártokkal való együttműködésből. Egy másik kommentelő azt jegyezte meg, hogy az ukrán politikusok még a saját népükkel sem törődnek, nemhogy a magyarok gondjai érdekelnék őket. Másrészt viszont akadt olyan szavazónk is, aki azt hangsúlyozta, hogy a meglévő problémákat valahogyan mégiscsak rendezni kell.

Tény és való, a kárpátaljai magyar kisebbséget ért jogfosztó lépéseket csak tárgyalásos úton lehet orvosolni, ám az már korántsem mindegy, hogy arra milyen keretek között tesznek kísérletet. A szándék akár dicsérhető is, hiszen az UMDSZ kommentárjában az áll: kísérletet kívánnak tenni az elromlott kapcsolatok megjavítására. Ám az időzítés, a memorandum aláírásának körülményei erre alkalmatlanok. Egyes UMDSZ-es szimpatizánsok véleménye szerint is érthetetlen, hogy miközben 2015-tel ellentétben az idei önkormányzati választáson nem sikerült megteremteni a magyar egységet, szervezetük vezetése a tagsággal semmilyen formában nem egyeztetett módon aláírta ezt a memorandumot, ráadásul október 25-ének a véghajrájában.

Mindenki tisztában van azzal, az elnökválasztási kampány során elhangzott ígéretek ellenére sem az ország elnöke, sem a pártja az ég adta világon semmit sem tett a kisebbségek anyanyelvhasználati problémáinak leküzdése érdekében. A politikai eszközei meglettek volna arra, hogy az alkotmánnyal, számos hazai és nemzetközi jogszabállyal is ellentétes oktatási és nyelvtörvényt módosítsa, de a szándékot hiába is keressük. Sőt, valójában csak tetézték a kisebbségellenes politikát a középfokú oktatási törvény elfogadásával. Ezek után vállalhatatlan bármilyen paktum aláírása a zöldekkel, azt legalább szimbolikus értékű lépéseknek kellett volna megelőzniük a hatalompárt részéről, de ehelyett a meglepően jó magyar választási eredmények hatására azt látjuk, hogy még tovább éleződik az ukrán–magyar diplomáciai konfrontáció.

A fenti okok miatt, az UMDSZ vagy bármely más kárpátaljai magyar politikai szereplő csak olyan megállapodásnak lehet részese, ahol a kijevi partner minimum nyilvánosan elismeri az említett jogterületen az utóbbi évek folyamán érvényesülő politika jogtipró jellegét, valamint azok orvoslása érdekében konkrét időpontokhoz kötött, konkrét jogszabály-változtatási intézkedések megtételére tesz lépéseket, valamint az együttműködésről szóló, nyilvánvalóan publikus dokumentumot a két párt országos szintű vezetői írják alá, mert azzal, hogy az egyik egyéni körzetes képviselőjük szignálta a dokumentumot, be is árazta annak érték(telenség)ét).

És akkor arra még ki sem tértünk, hogy érdemes-e egyáltalán egy olyan hatalompárttal közösködni, ami a mostani politikai viszonyok között talán még a 2024-es parlamenti választásokat sem éli meg. Az önkormányzati választásokon való leszereplésük felgyorsíthatja azokat a folyamatokat, melyek már eddig is feszegetik a korlátokat a rég nem egységes pártban. Elemzők nem véletlenül tartják az eddigi leggyengébb hatalompártnak a Nép Szolgáját az ország történetében.

Forrás:
KISZó/Dunda György

Post Author: KISZó