Orbán László: „… bármilyen szituációból kihozom a legjobbat”

A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Orbán László, a Nagyberegi Református Líceum pedagógusa.

Halkszavú, visszafogott és segítőkész. Ragaszkodik az elveihez, kerüli a konfliktusokat. A tanítás mellett pályaválasztási tanácsadással is foglalkozik. Ha sikerül, szeretné elvégezni a teológiát is, mert úgy gondolja, az a tudományok csúcsa. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Orbán László, a Nagyberegi Református Líceum pedagógusa.

Simon Rita

– Miben nyilvánul meg a puritán életfelfogása?

– Az élet minden területén igyekszem a szerény, önmegtartóztató viselkedést gyakorolni. Legyen szó öltözködésről vagy családi ünnepekről. Nem szeretem a nagy felhajtásokat, tartózkodom a feltűnéstől. Nem titok, hogy addig hordok egy cipőt, amíg hordható. Nincs sok lábbelim. Tudatosan kizártunk minden lehetséges műanyagot is az életünkből. Lehetőség szerint újrahasznosítunk.

– A csüggedés a pesszimizmussal van összefüggésben?

– Inkább a fáradtsággal. A kitartásommal nincs gond, ha valamit helyesnek tartok, annak elérése érdekében nagyon messze el tudok menni. Ám amikor a sok munkától kimerülök, letört leszek, és még a világot is kevésbé látom szépnek. Ezen a mostani járványhelyzet csak még tovább ront.

– Mivel lehet felvidítani?

– Néha elég egy jó hosszú alvás is. Ilyenkor igyekszem minél több időt tölteni a családommal, az is segít. A kétéves kislányunk elfeledtet velem minden bánatot. Viszont amikor észreveszem, hogy kezdem borúsabban látni a világot, akkor saját magamat is emlékeztetem arra, hogy fontos a közösség, a kapcsolatok ápolása. A líceumban sok minden van, amiért érdemes dolgozni. Nem mondanám, hogy introvertált vagyok, de nem is vagyok az a tipikus extrovertált személy. Jól érzem magam az emberek között, viszont ha nagyon sokszor kerülök „középpontba”, utána jólesik egy kicsit elbújni. A hétvégi „magamba fordulások” néha kellenek ahhoz, hogy a következő héten ismét aktív legyek. Az egyedüllét csak addig volt opció, amíg nem született meg a gyermekünk.

– Vagyis két évvel ezelőttig.

– Igen, Sára kétéves. A feleségemmel a líceumban ismerkedtünk meg, de a Rákóczi főiskolán gabalyodtunk egymásba. Öt éve vagyunk házasok. A munkánk miatt Nagyberegen lakunk, de hétvégente hazajárunk a szüleimhez, Feketepatakra. A feleségem szintén nevelőtanárként kezdte a líceumban, most bibliaismeretet is oktat.

– Ön hogyan került a líceumba?

– A Verbőci Általános Iskolába, majd a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolába jártam. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem-földrajz szakán szereztem diplomát. Jelenleg pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem történelemtudományi doktori iskolájának vagyok a hallgatója. Ötödéves főiskolás voltam, amikor Kacsó Géza, az ottani református gyülekezet lelkésze megkeresett, és felajánlotta, legyek nevelőtanár a nagyberegi líceumban. Az interjún alkalmasnak találtak, és 2009-ben felvettek. A diplomaszerzés után, 2014-ben már történelmet is oktattam. Emellett még technikát is tanítok, vagyis munkaórát, így a barkácsolás iránti vonzalmamat is kiélhetem.

– Milyen egyéb feladatokat lát még el az intézményben?

– Igyekszünk valamivel többet nyújtani, mint más iskolák, ezért tartottuk jó ötletnek a diákpresbitérium létrehozását. Ezt valakinek felügyelni is kellett, így alakult ki a diákéletsegítő-pedagógus munkakör, amit én kaptam meg. Ez magába foglalja az iskolaújságunk szerkesztését, a diákönkormányzat felügyeletét, illetve a pályaválasztással kapcsolatos tanácsadást. Utóbbiban a szaktanárok is segítenek, de van egy általános tanácsadás, amit az igazgató úrral ketten vállaltunk. Számomra mások segítése, a szervezés életstílus, nagyon élvezem a diákokkal való kommunikációt.

– Mivel szokta motiválni a diákokat?

– Szeretem felhívni a figyelmüket arra, hogy nem álomvilágban élünk. Kárpátaljai magyarként duplán nehéz helyzetben vagyunk, így nem árt felkészíteni őket a valós életre. Fontos, hogy tisztában legyenek a realitásokkal, a lehetőségeikkel, a képességeikkel, és megértsék, az, hogy valaki tehetséges, jó felfogású, nem feltétlenül elég manapság. Legalább annyira szükséges a szorgalom, a kitartás és az elszántság. Amint ez tudatosul bennük, megváltozik az életszemléletük is.

– Hobbi?

– A barkácsolás jól jön a ház körül, és ki is kapcsol. Emellett kerékpározom. Korábban több tíz kilométert letekertem. Most már nincs rá annyi időm, de talán ha nagyobb lesz a lányunk, akár együtt is elmegyünk biciklizni.

– Mennyire szeret előre tervezni?

– Nem mondanám, hogy „ahogy esik, úgy pukkan” típus vagyok, viszont jelenleg a rövid távú gondolatok határozzák meg az életemet. Ezen szeretnék változtatni.

– Milyen céljai vannak?

– A PhD megszerzése prioritást élvez. Ha sikerül, akkor a munkám könyvben is kiadnám. Az biztos, hogy a pedagóguspályán akarok maradni. A családot tekintve pedig szeretnénk minél több gyereket.

– Hogyan kezeli a váratlan helyzeteket?

– Alkalmazkodó típus vagyok. Pozitívum, hogy bármilyen szituációból kihozom a legjobbat. Az viszont sajnos túlságosan is jellemző rám, hogy minden percemet hasznosan akarom tölteni. Amint akad egy kis időm, azonnal keresek magamnak valami elfoglaltságot. Ez nem jó, mert könnyen kiégéshez vezethet. Egy kicsit mintha munkamániás lennék…

– Hogyan kezeli a konfliktusokat?

– Alapjáraton konfliktuskerülő vagyok. Csak akkor állok bele a vitába, ha úgy érzem, a szóban forgó téma túlságosan fontos ahhoz, hogy megkerüljük. S ha belekezdek, akkor nem hagyom annyiban, még akkor sem, ha két napig rágódni fogok rajta.

– Általában Ön az engedékenyebb?

– Ha úgy érzem, van esély kompromisszumra, akkor azt fogom választani. Ám ha az ellenvélemény markánsan eltér az enyémtől, akkor nem engedek, csak nagyon ritka esetekben.

– Sértődékeny?

– Egyáltalán nem. A haragtartás egy percig sem megy. Ha tehetem – és én vagyok a hibás –, azonnal rendezem a helyzetet és bocsánatot kérek. Ha pedig valaki tőlem kér bocsánatot őszintén, akkor gondolkodás nélkül fátylat borítok a nézeteltérésre. Nem szeretem a „fasírthelyzeteket.”

– Hogyan mutatja ki mások iránt a szeretetét?

– A Gary Chapman által meghatározott öt szeretetnyelv szimpatikus felosztás számomra, így azokból választva azt mondanám, a minőségi idővel, illetve az elismerő szavakkal juttatom mások értésére a megbecsülésemet.

– Miben szeretne a leginkább fejlődni?

– A világszemléletemen szeretnék változtatni, mert nem mindig látom szép helynek a világot. A doktorim után folytatnám a tanulást. Mindig is úgy gondoltam, hogy a teológia a tudományok csúcsa, ezért később, ha lesz rá lehetőségem és erőm, szívesen belevágnék. De nem azért, hogy lelkész legyek, hanem hogy megismerjem ezt a tudományt.

– Milyen tanulságot vont le eddig az életből?

– Azt tapasztalom, hogy az egyetlen, ami nem változik az életemben, és stabil pont, az a keresztyén hitem. Az a tanulság számomra, hogy Istenben sosem csalódunk.

– Mit vinne magával egy lakatlan szigetre?

– Bibliát.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó