Széljegyzet: Vissza a múltba

Hétfőn délután hat órára visszarepültünk az időben abba a nem is olyan távoli korba, amikor még nem voltak közösségi oldalak és üzenetküldő mobilalkalmazások. Igen, a Facebook, az Instagram, a Messenger, de még a WhatsApp üzenetküldő szolgáltatás leállása is megmutatta, hogy egyes emberek mennyire függnek a közösségi médiától.

Szabó Sándor

Már biztos ön is látott olyat, mikor egy étteremben egy pár ahelyett, hogy beszélgetne, a telefonjába temetkezik, van olyan személy, aki a moziban is válaszol az üzenetre. Nem ismeretlen az a jelenet, mikor valaki beszél a másikhoz, de ő a telefonját nyomogatja. Rövid internetes kutakodás után kiderült, hogy ennek a tünetegyüttesnek már neve is van: FOMO-szindróma. A leírás szerint a FOMO a 21. századi közösségi média és mobiltechnológia uralta társadalom kortünete, csakúgy, mint a nomofóbia (no mobile phobia) vagy az okostelefon-függőség. De akárcsak az alkoholnál, ha mértékkel fogyasztjuk, akkor nem okoz függőséget. Hiszen az okostelefon-használat olyannyira hétköznapjaink részévé vált, hogy azt nem lehet teljesen kiiktatni az életünkből. Aki a leállás alatt feltalálta magát az egészséges felhasználónak számít.

Régen csak telefonálásra használtuk, ma szinte végtelen a lehetőségek tárháza – hozzárendeljük a bankkártyát és ezzel fizetünk a boltban, e-mailezünk, de a gyerek házi feladata is ide érkezik a szülői Viber-csoportba. Olyan korban élünk, amikor az okostelefon és az internet az élet nélkülözhetetlen tartozékai lettek. Így azt kérni bárkitől, hogy hagyjon fel ezek használatával, gyakorlatilag lehetetlen. Amit viszont megtehetünk, igyekszünk tudatosak lenni, azáltal, hogy megpróbáljuk kontrollálni a bennünket körülvevő virtuális világot, mielőtt az venné át felettünk az uralmat. Utóbbi a gyerekekre hatványozottan igaz, őket még hamarabb beszippantja ez a világ, amely egy idő után a szó egyenes értelmében függőséget okoz.

A hétfői leállás talán nem volt annyira sokkoló azok számára, akik már éltek abban a „normális” korban, amikor nem volt ennyire elterjedt a közösségi média. Könnyebben visszautazhattak a múltba, amikor a személyes kapcsolatokra épült a kommunikáció, és nem mobiltelefonon beszélték meg az aznapi történéseket egymással az emberek. Talán ez a leállás sokak szemét felnyitotta, és a jövőben maguktól is lekapcsolódnak a közösségi hálóról, és a virtuális helyett valódi életet élnek majd. Annyi pozitívum biztos volt a leállásban, hogy néhány órára visszakaptuk a “régi” életünket, a gyerekek pedig ízelítőt kaptak abból, hogy milyen volt az élet a közösségi média megjelenése előtt.

Forrás:
KISZó/Szabó Sándor

Post Author: KISZó