KISZó-kérdés – A könyvek nem mennek ki a divatból

Joseph Addison szerint az olvasás olyan az agynak, mint a testmozgás a testnek. Ha egészségesek akarunk lenni, akkor sokat kell mozognunk, ebből következik, hogy ha szellemileg is épek akarunk lenni, akkor minél többet kell olvasnunk. A könyvek soha nem fognak kimenni a divatból, de az utóbbi időben úgy tűnt, mintha veszítettek volna a népszerűségükből. Aztán jött a koronavírus-járvány, a bezártság, és újra nőni kezdett az olvasási kedv. Felmérések szerint a világ népességének 33 százaléka több könyvet olvasott 2020-ban, mint az azt megelőző évben. Vajon mi a helyzet Kárpátalján? Legutóbbi KISZó-kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, szűk pátriánkban az emberek szoktak-e még könyvet olvasni?

Simon Rita

A nem reprezentatív felmérés igencsak pozitív képet festett: a válaszadók 92 százaléka igennel szavazott, míg 8 százalékuk már nem vesz könyvet a kezébe. Talán fájó bevallani, de a valóságban ennél jóval árnyaltabb a helyzet. Ennek ellenére még így sem mondhatjuk azt, hogy a könyvek eltűntek volna a polcokról.

Doktor Aranka például hozzászólásában megjegyezte, most épp – immár sokadjára – a Nyomorultak című könyvet olvassa.

Mészáros Erzsébet megkeresésünkre elmondta, vele a könyvtáros nagynénje szerettette meg az olvasást még kislány korában.

– Aztán később jöttek az ifjúsági regények, a komolyabb könyvek. Olvasás közben teljesen beleélem magam az eseményekbe, olyan érzésem van, mintha ott játszódna előttem az egész – magyarázza a 64 éves asszony. –  Most épp valami izgalmas lapozgatnivalót keresek, mert nemrég fejeztem be Müller Péter Anyám titkos könyvét. Ezt a lányomtól kaptam. A gyerekeim gyakran ajándékoznak meg könyvekkel, mivel tudják, hogy szeretek olvasni.

Nekik is sokat olvastam kicsi korukban, most pedig már a hétéves unokámnak olvasok. Ő az én szemem fénye.

Nagyon örülök, hogy a kisfiú is kezdi megszeretni a könyveket, és nem csak a telefonon játszik. Felváltva szoktunk olvasni. Ha elfárad a szeme, akkor én folytatom. Persze csak ha épp ott vagyok. Sajnos a háború elszakított minket egymástól, ritkábban találkozunk, mert kiköltöztek Magyarországra.

Egy másik olvasónk művészeti és alkotói tevékenységgel kapcsolatos szakkönyveket szokott olvasni, amikor épp van hozzá hangulata és ideje. A neve elhallgatását kérő nagydobronyi fiatalember magyar és angol nyelvű kiadványokat is vásárol. Mint mondja, törekszik rá, hogy több időt szakítson erre az elfoglaltságra, mert tudja, hogy jó és hasznos.

„Az a véleményem a könyvekről, hogy sokkal, de sokkal értékesebbek, mint amennyibe kerülnek.” – fogalmazott, hozzátéve, nem szívesen ad kölcsön könyvet másoknak, mert a cserebere folyamán már több olvasnivalója tűnt el.

Molnár Rozália arra a kérdésre, hogy miért szeret olvasni, Jókait idézte: „A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe.”

– Szerintem ebben a néhány szóban benne van minden. Az olvasás számomra az elmúlt egy évben vált igazán lényegessé. A szépirodalmi, ismeretterjesztő, életrajzi, keresztyén irodalmat részesítem előnyben. A lényeg, hogy mindegyiknek legyen története, mondanivalója, üzenete – jegyzi meg a szőlősgyulai fiatal pedagógus. – Azokat a gondolatokat, mondatokat, amelyek nagyon megfognak, mindig kiírom magamnak. Ebben az évben még több kiadványt szeretnék elolvasni, havonta legalább kettőt (de akár többet is). Igyekszem tudatosan választani az olvasmányt, mielőtt nekikezdek valamihez blogbejegyzéseket, ajánlókat is olvasok róla.

A hónap folyamán Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regényt olvastam, ami nagyon tetszett.

Most pedig Tim Marshalltól A földrajz fogságában című könyvet lapozgatom. Kedvenc szerzőim: Paulo Coelho, Francine Rivers, Jane Austen, Jojo Moyes.

S hogy mi volt az, ami elindított az olvasás útján? Több mű csak úgy hevert a polcon, szerettem volna már végre elolvasni őket, de részben az országban kialakult helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy belefeledkezzek az irományokba. Szerettem volna elterelni a figyelmemet, hogy ne mindig csak a körülöttem lévő háborús híreket halljam.

Tuba Gizella tizenhárom évig, nyugdíjazásáig vezette a bátyúi könyvtárat. Ez idő alatt mindent megtett annak érdekében, hogy becsalogassa az embereket, elsősorban a fiatalokat a bibliotékába. Véleménye szerint úgy lehet megszerettetni a könyveket és az olvasást az ifjabb korosztállyal, ha bevonjuk őket különböző rendezvényekbe, szavaló- és mesemondó-versenyekbe, ahol találkoznak az irodalommal, fejleszthetik magukat és bővíthetik a szókincsüket is.

Elég 1-2 saját pozitív élmény és máris érdeklődni kezdenek a kiadványok iránt.

– Az iskolásoknak mindig korosztályukhoz illő olvasnivalót ajánlottam – osztja meg a bátyúi nyugdíjas. – Meséltem néhány izgalmas történetet, felkeltettem az érdeklődésüket, aztán később már maguktól jöttek a könyvtárba, hogy adjak más kötetet is. Emellett rendszeresen szerveztem író-olvasó találkozókat. Szívügyem volt a könyvtár, az irodalom népszerűsítése.

Olvassunk – könyvet, újságot, internetes kiadványokat, blogbejegyzéseket – olyat, ami érdekel. És minél többet fogjuk böngészni a betűket, annál több minden fog érdekelni.

A XVIII. századi francia filozófus, Montesquieu mondása ma is aktuális: „Furcsa század a mienk: sok benne a bíráló, kevés az olvasó.”

Olvassunk hát többet, hogy empatikusabbak, nyitottabbak, és műveltebbek legyünk, akik a lehető legkevesebbet ítélkeznek!

Forrás:
KISZó

Szolidaritási előfizetési felhívás!

Szolidaritási előfizetési felhívás!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó