Palkó Enikő: „…a tanár szava és a táblánál végzett munka pótolhatatlan”│KISZó-portré

Sokoldalú, kedves és közvetlen. Imádja a gyerekeket és a tanítást. Már hatévesen elhatározta, hogy belőle pedagógus lesz. Aktív tagja a közösségnek, több munkakörben is példásan helytáll. Szabadidejében szívesen köt vagy kertészkedik. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Palkó Enikő, a Koncházi Líceum pedagógusa.

Varga Brigitta

– Hol végezte tanulmányait?
– Koncházán születtem és jelenleg is itt élek. Szülőfalumban végeztem az elemi, majd Homokon az általános iskolát, középiskolába pedig az Ungvári 10. Számú Zalka Máté Középiskolába (ma Ungvári Dayka Gábor Líceum) jártam. Már első osztályos koromban elhatároztam, hogy tanárnő leszek, más szóba sem jöhetett, így a érettségi után az Ungvári Nemzeti Egyetem Újlatin–Germán Karának német nyelv és irodalom szakára felvételiztem, ahol 1993-ban szereztem diplomát.

– Az elmúlt évtizedek során számos oktatási intézményben megfordult.
– Az egyetem elvégzése után rögtön munkát ajánlottak a koncházi iskolában, ahol 2004-ig oktattam német nyelvet. Ekkor ugyanis azt éreztem, hogy váltanom kell, a kiégés veszélye fenyegetett. Az Ungvári Magyar Főkonzulátuson akkoriban indult a vízumigénylés. A külképviselet szomszédjában egy helyi cég pedig olyan munkatársat keresett, aki segít a vízumok igénylése során a nyomtatványok kitöltésében. Kapva kaptam a lehetőségen, jelentkeztem és fel is vettek. Ezt később egyéni vállalkozóként folytattam egészen 2020-ig, de közben sem hagytam fel teljesen a tanítással. Először Ókemencén oktattam fakultatív óraként német nyelvet, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felnőttképzési Központjában tanítottam magyart, mint idegen nyelvet Ungváron. Időközben a főkonzulátusi pozícióm és a felnőttképzési program is megszűnt, így visszatértem az iskolába, mint alsós tanító, de van pár németórám is.

– A felnőttekkel vagy a gyerekekkel könnyebb a pedagógusi munka?
– A felnőttekkel hatékonyabban és eredményesebb lehet haladni. A velük való közös munka engem mindig felvillanyozott. A gyerekekhez sokkal több türelem szükséges.

– Tizenhét év után tért vissza ismét az iskolába. Hogyan látja, mi változott?
– Sok minden módosult, sajnos nem a jó irányba. Nagyon nehéz és zsúfolt a tananyag. Ha a gyerek kimarad pár napot az iskolából, már nincs időnk arra, hogy bepótoljuk az elmulasztott tananyagot. Mindezek mellett nehezebb lekötni a gyerekek figyelmét, nehezebb velük megtalálni a közös hangot is, nem annyira kommunikatívak. Erről persze nemcsak ők tehetnek. A Covid-időszak jelentősen rányomta bélyegét a tanulási kedvükre, mint ahogy a gyors ütemben fejlődő világ, az elektronikai eszközök megjelenése is. A mai fiatalok túlságosan függenek a telefontól, abban keresik a megoldást minden kérdésükre, ami nem a leghatásosabb tanulási módszer. Úgy vélem, a tanár szava és a táblánál végzett munka pótolhatatlan.

– Meséljen a családjáról!
– Még egyetemista koromban, 33 évvel ezelőtt mentem férjhez, és egy évvel később született meg első gyermekünk, Anita, aki jelenleg Szürtében él és menedzserként dolgozik egy cégnél. Neki van egy 5 éves kisfia, aki a Nándor Bálint nevet kapta. A fiam, Krisztián, a Debreceni Egyetem agrármérnöki szakán diplomázott és több mint 10 éve Magyarországon él. Hárman: a lányom, az unokám és én gyakran meglátogatjuk. A férjem gépkocsivezetőként dolgozik. A párom az ellentétem, mégis jól kiegészítjük egymást. Én nyugodt és türelmes vagyok, míg ő inkább heves természetű.

– Ha akad egy kis szabadideje, azt mivel tölti?
– Az unokámmal, szívesen vigyázok rá bármikor. Emellett igyekszem aktív szerepet vállalni a szülőfalum társadalmi életében. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Koncházi Alapszervezetének elnökeként törekszem a helyi magyar közösséget összetartani. Egyik legnépszerűbb programunk a nyaranta megrendezésre kerülő családi nap. Ezenfelül, ha lehetőségem adódik rá, akkor ellátogatok a Kárpátaljai Megyei Filharmóniában rendezett koncertekre. Továbbá a kötés és a kertészkedés az, ami kikapcsol és feltölt.

– Mondjon három olyan tulajdonságot, amit értékel másokban!
– Szerénység, humor és segítőkészség.

– Mitől fél a legjobban?
– A teljes határzártól, hogy emiatt nem láthatom a fiamat. Jelenleg ettől tartok a legjobban.

– Van olyan, amit még szívesen kipróbálna?
– Régi nagy vágyam, hogy megtanuljak korcsolyázni. Fiatalon mindig nagy érdeklődéssel követtem a műkorcsolyázók Európa- és világbajnokságát. Ezt minden télen eltervezem, de még sohasem sikerült rászánnom magam.

– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Nem sok mindennel, egyetlen dolog van csupán, amivel ki lehet kergetni a világból. Mikor a férjemtől azt hallom, hogy „adj már valamit enni, mert ma még nem ettem”. Továbbá az emberi butaság az, ami fel tud bosszantani.

– Könnyen alakít ki új ismeretségeket?
– Nem okoz számomra nehézséget. Szeretek közösségben lenni. Sok kedves, segítőkész ismerősöm van, akikre bármikor számíthatok. Közeli barátom viszont annál kevesebb.

– Jó emberismerő?
– Nem igazán. Elsőre mindig csak a jót feltételezem másokról, emiatt sokszor ért már csalódás.

– Mindent eltervez vagy spontán cselekszik?
– Nagyon ritka az, hogy minden az én elképzeléseim szerint alakul, ezért nem is szövök nagy terveket. Sodródom az árral és minden helyzetből igyekszem kihozni a legjobbat. A jelenlegi háborús időszakban nem is tehetek mást, hisz sohasem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap.

– Belefér a halogatás a mindennapjaiba?
– Igyekszem minden teendőmet időben elvégezni. Gyakori azonban, hogy az utolsó pillanatig halogatom az elvégzésre váró feladatokat.

– Mire vágyik a legjobban?
– Békére és nyugalomra, valamint szeretném, ha a fiam is megnősülne és lenne még néhány unokám.

Forrás:
KISZó

Widget not in any sidebars
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.

Post Author: KISZó