Bence Norbert ambiciózus, lelkes és kitartó fiatalember. Ezeknek a tulajdonságainak és tettrekészségének köszönhetően sikerült nemrég a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ) elnökévé válnia. Nem rest akár egyenként is felkeresni a diákokat, hogy eljuttassa hozzájuk a szervezet programját. Elmondása szerint nem csak a szülőföldön való maradásra biztatják a fiatalokat, hanem a jogaikat is védik.
– Miért pont a fizikára esett a választásod?
– Miután letettem az érettségit, úgy döntöttem, Debrecenbe megyek az egyik ismerősömmel. Végül nem jött össze, mivel megrémített a nagyvilág. Eljöttem inkább a magyar karra, ahol egy kis vacillálás után az elméleti fizika szakon kötöttem ki – meséli a bátyúi huszonegy éves fiatalember. – Amennyire félve indultam neki, azóta úgy belejöttem. Kb. 15 tudományos konferencián vagyok túl, abból két nemzetközi, angol nyelven előadott felszólalás van a hátam mögött. Az egyikre Lengyelországban, a másikra pedig Németországban került sor. Ezenkívül ukrán nyelvű nemzetközi konferencián is felszólaltam már. Első és második helyezéseket értem el eddig s ez tovább erősít abban, hogy megéri tanulni. Ami a legfontosabb itt a magyar karon, az az, hogy minden diáknak van lehetősége a kiugrásra. Mivel kevesen vagyunk, mindenkire jut elegendő figyelem a jól felkészült tanároktól. Mélyrehatóan tudnak foglalkozni a diák kutatásával, segíteni neki, napról napra figyelemmel követni a munkáját és sikerre vinni azt. Én is így kezdtem, pár évvel ezelőtt odamentem a dékánhoz, aki az egyetemi vezető tanárom és tanácsot kértem tőle, merre induljak. Azóta már Dr. Lengyel Sándor, az ungvári elektronfizikai kutatóintézet tudományos főmunkatársa a kutatói tevékenységem témavezetője. A közös munkának megvan az eredménye. Az alapképzést vörös diplomával fejeztem be.
– Hogyan folytál bele a diákszervezet életébe?
– 2013-ban nyertem felvételt az egyetemre. A szorgalmas tanulás ellenére sem tudtam kibújni a diákélet szépségei alól. Az akkor Rigó István által kormányzott szervezet megkeresett, és invitált a gólyatáborba. Már ott megtetszett nekem ez a szervezkedés, és az, hogy tartozhatok valahová. A tábor meghatározó momentum volt, úgy éreztem, nem szeretném, ha ez itt abbamaradna, és jövőre már nem lehetnék a részese. Ezen felbuzdulva indultam a közgyűlésen, elnökségi tagnak jelentkeztem, de sajnos nem szavaztak be. Aktivista maradtam. De szó szerint aktív voltam, bármit megcsináltam. A következő évben újra próbálkoztam, de a közgyűlés előtti hetek nehezen teltek, kiestem a körforgásból, így ismét elestem a poszttól. Ez nagyon rosszulesett, mert hiábavalónak tűnt az igyekezetem. De nem adtam fel. Az új elnök, Horváth Attila motivált és biztatott, hogy maradjak meg ilyennek és egyre nagyobb feladatokat bízott rám. Bizonyítottam, 2015-ben pedig, amikor Bogáthy Boglárka került a szervezet élére, sikerült nekem is helyet foglalnom az elnökségben. A sportért és a kommunikációért feleltem. Akkor már a főiskolásokkal közösen rendeztük a gólyatábort, új nevén a Kárpátaljai Magyar Diáktábort, ami hatalmas lendületet adott nekünk is, nekik is. Egyre több program szervezésében vettem részt. Idén ősszel pedig megválasztottak a KMDFKSZ elnökének.
– Hogyan sikerül meggyőzni a diákokat?
– Számomra mindig is az volt a legfontosabb, hogy személyes kapcsolatom legyen a diákokkal, és ha kell, rágjam a fülüket. Az első évfolyamtól a diákszállóban lakom, így ott vagyok köztük, folyamatosan invitálom őket mindenhová, megmutatom nekik, miért jó hozzánk csatlakozni, mit ad nekik a szervezet. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, s emellé kell egy jó promóció. Videó, kép, reklám, akármi, amivel eladhatjuk magunkat. Konkrét példákon kell bemutatni nekik, mi vár rájuk. A szép kollégium, a nemsokára megnyíló fitneszterem, a laboratóriumok, a könyvtár, a közösségi tér stb. Mert hiába van egy csomó jó dolog nálunk, erről sokan nem tudnak. A középiskolai végzősök megérintése az, ami még mindig óriási kihívás. Kissé nehéz a közelükbe férkőzni. Hiába megyünk el a tudománynépszerűsítő körútjainkra, nem tudjuk megfogni őket. Megoldásként azt látjuk, hogy meg kell őket hívni egy-egy rendezvényre, például a nagyszabású diákfesztiválra, ami az Ungvári Nemzeti Egyetem közreműködésével zajlik, így testközelből ismerkedhetnek meg velünk és az intézménnyel.
– Milyen célokat tűztetek ki?
– Két évre választottak meg, ám én már öt éve benne vagyok ebben a körforgásban. Szeretnénk egy közösségi irodát létrehozni, ami magyarországi és itthoni támogatásokból valósulna meg. A segítségnyújtás nagyon fontos, jólesik, hogy éreztetik velünk, számít az, amit csinálunk, és ez erőt ad ahhoz, hogy tovább folytassuk. Kellene az állandó hely, hogy többször össze tudjunk ülni, különböző kulturális programok helyszínévé válhatna, valamint nem lenne szükség több ezer hrivnyáért kibérelni egy termet, ahol csak korlátozott ideig tartózkodhatunk. Jelenleg olyan irodánk van, ami jéghideg, kicsi és szinte csak egy raktárként funkcionál. Mint minden éven, most is kihagyhatatlan a Pulzus Rádió jótékonysági cipősdoboz akciója, amiben rendszeresen részt veszünk. A héten újraélesztettük a Mikulás Partyt, nemrég palacsintaest is volt.
Simon Rita
