Barátságos, jószívű, ám visszahúzódó. Nem tud haragudni, az emberekben először a jót látja meg. Nem szeret másokat kérlelni, inkább helyettük is megcsinálja a munkát. Felelősségteljes, türelmes és kellemes beszélgetőpartner, aki nem vágyik nagy dolgokra.
A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk-vendége Molnár Renáta forgolányi óvónő.
– Idén ősszel volt a tizedik házassági évfordulójuk.
– 2007 nyarán lediplomáztam, rövidesen férjhez mentem. A férjem feketeardói születésű, de Forgolányban lakunk. Hála Istennek Laci a faluban dolgozik, még nem kellett a nagyvilágba mennie. Azért jó, ha van egy férfi a háznál. Főleg a mai világban, amikor ennyi rossz történik, még mifelénk is. A kisfiunk kilencéves, most negyedikes. Patrik nagyon szorgalmas, mindig kitűnő a bizonyítványa. Angolból már számos versenyen részt vett, ahol oklevelet is kapott.
– Önnek sem kellett messzire mennie, hogy munkába állhasson.
– A Tiszapéterfalvai Református Líceum után felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, óvodapedagógia szakra. A diplomaszerzést követően rögtön állást kaptam a szülőfalumban. Viszont a kisfiunk születése után csak 2013-ban tudtam visszamenni az oviba, amikor egy új csoport alakult. Azóta ott vagyok. Jelenleg 28 nagycsoportossal foglalkozom.
– Milyen más szakmát próbálna ki?
– A fodrászatot. A gyerekeket gyakran új hajfonattal engedem haza. Szeretek még süteményezni és varrni is.
– Űz valamilyen hobbit?
– Az említetteket tekinthetjük hobbinak is. Ezenkívül még szívesen töltök időt a virágok közt. Takarítani is nagyon szeretek. Már talán mániákusan is. Néha már titokban csinálom. Sosem vagyok elégedett a nálunk uralkodó renddel, nagyon kritikusan állok ehhez. Nem mondhatnám, hogy rendetlen a kisfiam, de engem már az is bizgat, ha nem pakolja helyére a sportfelsőjét, hanem csak úgy leteszi. Olyankor járok utána, és „szedegetem”.
– Nehezen engedi el a hallottakat a füle mellett?
– Nem jellemző rám, hogy visszaszólnék. Szégyenlős vagyok. Nem állok ki magamért, bár az utóbbi időben igyekszem erélyesebb lenni. Nem szeretek vitázni sem. Szerencsére a kollektívával könnyű dolgom van, jól megértjük egymást. Nem szoktam akadékoskodni. Általában nekem jó úgy, ahogy mások mondják. A haragtartás messze áll tőlem.
– Érzékeny típus?
– Igen. De magamban tartom azt, ami bánt.
– Mivel lehet megnyugtatni, ha zaklatott?
– Ritkán vagyok dühös. Nem szoktam idegeskedni sem. Az bánt, ha nem figyelnek rám. Viszont egy kedves szó, és már el is szállt a haragom. Képtelen vagyok hosszú ideig magamban fortyogni.
– Jellemző Önre a halogatás?
– Nem. Rossz szemmel nézek arra, aki valamit megígér, és nem tartja be. Feledékeny vagyok, ezért ha valamit elvállalok, azt rögtön megcsinálom. Ha későbbre hagynám, és véletlenül kimenne a fejemből, azt nagyon szégyellném. Néha túlteljesítek. Olykor azt is megcsinálom, ami nem is az én dolgom. Nem esik nehezemre, de legalább tudom, hogy kész van, nem kell senkit kéregetni, hogy álljon már neki.
– A komoly vagy humoros embereket kedveli inkább?
– A kettő közöttieket. A mogorvákkal nehéz szót érteni. A túlzottan vicces fazonokat pedig azért nem bírom, mert nem tudok reagálni a humorizálásukra.
– Hogyan viseli a kritikát?
– Zokon esik. Viszont olyan nincs, hogy valamibe ne kössenek bele. A mai világban már mindenkit kibeszélnek a háta mögött, megszólják a másikat, ha rászolgált, ha nem.
– Kiket igyekszik kerülni?
– Azokat, akik lenézik a másikat. Nem szeretem, ha fölényeskednek. Senki közeledését sem hárítom el, de ha látom, hogy valaki húzódozik, nem fogok bújni hozzá.
– Korán kelő típus?
– Muszáj annak lennem. Munkába indítom a férjemet, a kisfiamat pedig a suliba, aztán jövök én. A reggelek nehezen indulnak, ezért igyekszem picit korábban kelni, hogy időben összeszedjem magam. Az a típus vagyok, aki kinyomja az ébresztőt. Nem tudok csak úgy kipattanni az ágyból.
– Sokáig szokott rágódni a dolgokon?
– Attól függ. Ha vágyom valamire, akkor előtte már csak azon kattog az agyam. Izgulós vagyok. Például egy óvodai szereplés előtt sokat aggódom. De ha valamilyen sérelemről van szó, azt gyorsan elhessegetem. Ami elmúlt, azt elfelejtem, az előttem lévő dolgokra koncentrálok.
– Hogyan viselkedik idegenek körében?
– Régen képes voltam egész este csendben ülni, ha ismeretlen helyen voltam. Egy szót sem tudtam kinyögni. Az utóbbi időben azonban már feloldódom, sokkal kommunikatívabb lettem. Egyébként hiszékeny vagyok, senkiben sem szoktam kételkedni.
– Jó emberismerő?
– Nem tudom. Az biztos, hogy a megérzéseimből még nem volt hátrányom. Senki sem szúrt eddig hátba.
– Hajlamos túlbonyolítani a dolgokat?
– Lehet. Gyakran többször előre lejátszom magamban a lehetséges végkimeneteleket. Többféleképpen eltervezem a dolgokat.
– Türelmes?
– Igen. Manapság muszáj annak lenni.
– Irányító típus?
– Nem, de egyikőnk sem az. A családunkban mindent megbeszélünk. A férjem semmit sem dönt el nélkülem.
– Mire vágyik?
– Nem tartom magam nagyravágyónak, elégedett vagyok azzal, amit elértünk.
Simon Rita
