A történet nyár végére nyúlik vissza. A Nemzeti Sport két munkatársa, Csillag Péter újságíró és Mirkó István fotós kereste fel vidékünket, hogy riportsorozatot készítsenek, melyben bemutatják a kárpátaljai labdarúgás múltját és jelenét, valamint, hogy a futball szemüvegén keresztül betekintést nyújtsanak az emberek mindennapjaiba. A négyrészes sorozat szeptember végén és október elején jelent meg a Nemzeti Sportban. A történet nem itt ér véget, épp ellenkezőleg, itt kezdődött.
A sorozat első Az utolsó oltsa le a lámpát! című riportjának – amely a munkácsi és a beregszászi járási labdarúgáson keresztül érzékeltette a társadalmi problémákat – megjelenése után tiszteletreméltó levél landolt a szerző e-mail címén, amit Csillag Péter továbbított szerkesztőségünknek.
„Anno egy éve pakolgattunk a szertárban. Használt, de jó állapotban lévő mezeink vannak. Több fronton is elindultam már, hogy találjak egy-két befogadó sportegyesületet, amelyek szívesen elfogadnák azokat. Kerestem már kárpátaljai újságokat, honlapokat, ismerősök útján klubokat, de válasz nem érkezett” – írta Dombi Gábor első levelében.
Ezt követően egyenesben folytattuk a levélváltást. Kiderült, hogy Szentantalfa Nivegy-völgy SE egy kis közösség, a Balaton északi partjától 5 km-re, tagsága 60-70 fő az utánpótlás csapatokkal együtt. Dombi Gábor az elején leszögezte, egyesületüket nem veti fel a pénz, minden egyes forintért keményen megdolgoznak, a csapatot érintő feladatokat pusztán társadalmi munkaként végzik.
„A magyarországi TAO (állami segítség) támogatásban önhibánkon kívül nem részesülünk, ami hatalmas anyagi kiesés. Gyanítom, ezen finanszírozási forma keretein belül jönnek át a határon innen játszani egy kis zsebpénzért barátaik, játékostársaik, volt labdarúgóik” – írta azzal kapcsolatban, hogy rengeteg kárpátaljai focista játszik Magyarország határ menti megyéinek bajnokságaiban. „Amit „MI” Szentantalfán elértünk (500 fős falu), azt csak a kitartó, odaadó munkánknak köszönhetjük. Higgyék el, jobbá tehetik a helyi közösséget azáltal, hogy a futballcsapatot igazgatják, rendezik. Hétvégente összejön a falu apraja-nagyja, hogy elfelejtsék a mindennapok küzdelmét, vagy csak beszélgessenek egy rég látott ismerőssel. A sportnak kiváló közösségformáló ereje van. Nálunk se jobb a helyzet, megannyi huszonéves fiatal költözött el itthonról tőlünk nyugatra, talán egy egész generáció váltott lakhelyet. Őket lehetetlen pótolni, viszont foglalkozni kell azokkal, akik itt maradtak. Nekünk is sokszor és sokan segítettek, segítenek pusztán azért, mert értékelik azt, hogy ebben a felgyorsult világban egy állandó közösséget építünk, aminek jó a tagja lenni vagy visszatérni hozzá. Én Önöknek a cikk elolvasása után azt a segítséget tudom nyújtani, hogy 7-8 garnitúra mezt küldök. Tudom, nadrágra és sportszárra is szükségük lenne, de az sajnos fogyóeszköz nálunk. Ha másra nem, váltómeznek, alá meznek, esetleg edzőmeznek (megkülönböztető jelleggel) biztos fel tudják használni. Tudom, nem sok minden, de higgyék el, jó szívvel küldjük, annak reményében, hogy valakiknek segíteni tudunk! Kérem Önöket, hogy ne adják fel a küzdelmet, hiszen sokaknak Önök és a sport az utolsó reménysugár a kilátástalan helyzetben” – zárta levelét Dombi Gábor.
A mezek végül csomagküldő szolgálattal jutottak el előbb Kisvárdára, majd onnan a két méretes kartondobozt egyik kollégánk fuvarozta át a határon. Mintha karácsony lett volna, úgy bontogattuk a dobozokat szerkesztőségünkben. A felajánlás tíz garnitúra mezt és egy kapusfelszerelést tartalmazott, volt köztük 12-17 és 5-6 darabos is. Úgy döntöttünk, hogy a négy magyarlakta járás egy-egy nehéz anyagi helyzettel küzdő, de annál nagyobb lelkesedéssel futballozó csapatának juttatjuk el a felszerelést. Ügyeltünk arra, hogy minden csapat részesüljön egy teljes garnitúrában. Az Ungvári járásból Eszeny, a Munkácsiból Dercen, Bereg-vidékről Kígyós, Ugocsából Tiszakeresztúr kapta a nagyon szép és tiszteletreméltó felajánlást, minden gárda nagy örömmel és hálával fogadta az adományt.
Roman Szergej, az Eszenyi FC „motorja”, játékosedzője, klubelnöke és egyben főszponzora szerkesztőségünkben vette át a két garnitúra mezt. A napokban ünnepelte 67-ik születésnapját, a mai napig aktív kapus, aki gyakorlatilag saját pénzéből finanszírozza a csapatot. Korábban Balogh Attila református tiszteletes, az ungi egyházmegye esperese biztosított számukra mezeket. Az idei szezonban a 4. helyen végeztek, bár sokáig esélyesek voltak a dobogóra.
– Tavaly sikerült megkaparintani a bronzérmet, ám az idén jóval erősebb volt a mezőny, így lecsúsztunk a dobogóról – kezdte. – Sajnos nagyon kevés a csapatban a helybéli, kénytelenek vagyunk idegenlégiósokkal pótolni a játékosokat. Az ifjúsági csapat, melyben eszenyi, szalókai, cservonai gyerekek fociznak, a 7. lett idén. A hazai meccsekre 100-150-en járnak, a kalapozás hagyománya a mai napig működik itt, a meccs végén 200-300 hrivnya is összejön. Hamarosan rajtol a járási téli bajnokság, ahol a tervek szerint elindulunk. A jövő évi cél a dobogó megszerzése.
A csomagban lévő egyetlen kapusfelszerelést az eszenyi portás kapta, hisz idén csak egy mérkőzést hagyott ki, azt is bordatörés miatt, a sérülést az egy héttel korábbi bajnokin szedte össze, de azóta már felépült, és alig várja az új idény kezdetét.
A Derceni FC tavaly a megyei másodosztály Nyugati csoportjában szerepelt, idén viszont csak a járási kupában indult, igaz, azt meg is nyerték. Kopasz Gyula, az ifjúsági csapat edzője elárulta, jövőre ismét szeretnének nevezni a megye kettőbe. Sok minden függ attól, hogyan szerepelnek majd a heteken belül kezdődő járási Téli Kupában.
– A csapat magját idegenlégiósok alkotják, ugyanis Dercenből és a környező magyarlakta településekről sokan kivándoroltak vagy külföldön dolgoznak – ecsetelte a problémákat, ami közrejátszott abban is, hogy kihagyták az idei szezont.
Kígyós 2011 óta szerepel a beregszászi járási labdarúgó-bajnokságban. A 900 lelkes település csapata teljesen ad hoc jelleggel működik. Fontos szempontnak tartják, hogy ha elkezdenek egy szezont, azt be is fejezzék. Az idén az utolsó előtti helyen végeztek, de ez sem szegte kedvüket, tavaly a 4. lettek egy nagyon erős bajnokságban. Az utánpótláscsapat a harmadik helyen végzett.
– A csapat főleg kígyósiakból áll, a többiek Badalóból, Nagyberegről, Muzsalyról és Beregszászból járnak – tudtuk meg Derceni Béla klubelnöktől. – Mi nem fizetünk senkinek, ha van felesleges pénzünk, akkor azt inkább egy közös bográcsosra fordítjuk, teljesen baráti alapon működik a csapat. A Nagybereg elleni szomszédvári rangadó az év leglátogatottabb meccse, nem ritka a több száz néző. Csapatunk egyik tagjának, Mondik Flóriánnak az édesanyja, Mondik Ella mossa a mezeinket, az élettársa rakja a hálót, ők takarítják az öltözőt. Csatlós Csaba a nagycsapat, Tóth Attila pedig az ifi edzője. Rengeteg játékos elment, sok csapat megszűnt a járásban. A kígyósi alakulat nagy része is szombatonként átjár focizni Magyarországra, így már annak is örülni kell, hogy egyáltalán létezünk.
A nagyszőlősi járási Tiszakeresztúron is legfőképp a lelkesedés tartja össze a csapatot. Az egyesület 2013-ban alakult, 2016-ban ifi bajnok lett, a nagycsapat pedig megnyerte a Téli Kupát. Idén csak rosszabb gólaránnyal szorultak le a dobogó első fokáról, a bajnoki címet Fancsika nyerte. Jánki Antal, az együttes mindenese elmondta, a környező falvakból verbuválták a játékosokat, ahogy ő fogalmazott, az ugocsai magyar válogatottat.
– A keresztúriak mellett salánkiak, tiszabökényiek, újlakiak és sárosorosziak rúgják a bőrt nálunk – mondta. – Nincs sok pénzünk, a polgármesteri hivatal és kisebb vállalkozók felajánlásaiból tartjuk fenn a gárdát – árulta el. – Nagyon elégedettek vagyunk az idei második helyezésünkkel, hisz nincsenek fizetett játékosaink. Az ifi az egész bajnokság alatt egyetlen gólt kapott. Nagyon kevés csapat van a járásban, idén mindössze hat szerepel a bajnokságban. A célok között egy öltöző felépítése szerepel, ugyanis az nagyon hiányzik, de van már rá ígéretünk. Korábban testvértelepülésektől kaptunk labdákat és sportszárakat, ezekért a mezekért is nagyon hálásak vagyunk. Egyszerűen nincs pénzünk felszerelésre, idegenbeli meccsekre is saját autókkal utazunk.
Nem kétséges, jó helyre kerültek a mezek. Egy kisebb garnitúra a Kárpáti Igaz Szó labdarúgócsapatánál landolt, amely évente egyszer, egyetlen alkalomra, a hagyományos újságírónapi tornára áll össze.
Szabó Sándor
