A december végi időszak mindig nyüzsgős. Ilyenkor az ünnepek az eszem-iszomról és a véget nem érő rokonlátogatásról szólnak. Ám akadnak, akik még karácsonyra sem tudnak hazajönni és a családjuktól távol kell megülniük a szeretet ünnepét.
A karácsony gyors leforgása után már szinte szusszanás nélkül mindenki a szilveszter éjszakára készül. Paládi Krisztináék tavaly a vőlegényével és a barátaikkal hoztak össze egy kis házibulit Beregszászban. Idén hasonlót terveznek.
– Mi a legszebb ebben az időszakban?
– Szerintem az, hogy ilyenkor együtt a család. Általában mindenki máshol van, de karácsonykor jó itthon lenni. Közösen főzni, elmenni templomba, és ha van hó, akkor szánkózni egyet. Ilyenkor kicsit vissza lehet menni az időben. Van két kisebb tesóm, mindig sokat játszunk, amikor itthon vagyok.
– Egyre népszerűbb, hogy a karácsonyi forgatagban térdelnek le a fiúk szívük választottja előtt. Mit gondolsz az ekkorra időzített eljegyzésekről?
– Végül is nem rontják el vele az ünnepet, talán a legtöbben azért csinálják ilyenkor, mert együtt a család, és úgy vélik, hogy ez a legmeghittebb időpont erre. Habár nekem tavaly május 30-án, az évfordulónkon kérte meg a kezem a párom, nincs semmi bajom ezzel, szépnek találom ez idő tájt is.
– Miért döntöttetek a házibuli mellett, nem pedig diszkóra, étteremre, esetleg kis faházra voksoltatok szaunával?
– Az az igazság, hogy nem szoktunk túl gyakran diszkóba járni. Eléggé zsúfoltak a hétköznapok és hétvégén, mikor itthon vagyok, inkább a családommal szeretek lenni, de legtöbbször hétvégén is koncertjeink vannak Debrecenben – meséli a huszonéves szőlősgyulai lány, aki a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán tanul. – Újévkor pedig amiatt nem megyünk ilyen helyre Gyurival, mert ott túl sok ember van, és nem igazán tudnánk beszélgetni. Idén már szóba került a szauna is, viszont azt nem az év utolsó napjára programoztuk be, hanem egy nappal korábbra. Ezáltal ráhangolódunk a szilveszterre és kicsit meghosszabbítjuk az ünnepet. Csupán egy szűk baráti kör gyűl össze, mivel nem mindenki jön haza, vannak, akik még dolgoznak. Évközben ritkán találkozunk, de ilyenkor a legtöbbünknek legalább sikerül elszabadulni kicsit, illetve hazajönni külföldről.
– Számodra hol lenne az „álom” szilveszterezés?
– Nyilván ilyenkor sokan mondják, hogy jó lenne valahol a melegben, tengerparton pihenni. Én nem igazán vagyok ennek a híve, mert annyira nem szeretem a vizet, de valami szép helyre én is elmennék, persze nem egyedül. Jó lenne szétnézni a hegyekben. Az eldugott helyeket, az összebújást kedvelem inkább. Gyula eléggé félreeső falu, talán emiatt szoktam hozzá ehhez. Ünnepkor egyértelműen a nyugis helyeket helyezzük előtérbe.
Ivánik Istvánnál már-már tradícióvá vált, hogy mindig otthon köszönti az újévet. Idén viszont dolgozni fog.
– Pincérként dolgozom majdnem 3 hónapja – meséli az ungvári fiú. – Korábban azért töltöttem itthon a szilvesztert, mert nekem ez a karácsonyhoz hasonlóan családi ünnepnek számít. Viszont nem bánom, hogy most kicsit másképp alakul, kell a változatosság.
– Nem ciki otthon? Hogyan menő ünnepelni manapság?
– Nem kínos otthon maradni. Szerintem minden fiatal szeret a családjával lenni. Vagy legalábbis ilyenkor átértékeli azt, amije van. Viszont a nagy többségnek a bulik számítanak menőnek. Az a lényeg, hogy minél népszerűbb és drágább klubba jusson el. Ez azonban nem is annyira az élvezetet, mint inkább a dicsekvést szolgálja. Pár instagram-story, meg insta-post azért, hogy menőnek tűnj. A legnagyobb közösségi oldalakra kiírt karácsonyi, illetve újévi köszöntések fele is csupán „like-vadász”. Van az a pont, amikor már kezd idegesíteni, de ettől eltekintve sok szívből jövő köszöntés is van köztük, így én pozitívumként értékelem.
Milcsevics Alexandra szülei és barátai külföldön dolgoznak, ezért a múlt évben úgy döntött, hogy kint tölti velük az ünnepeket Prágában.
– Egészen kellemes volt, bár az itthoni barátaim nagyon hiányoztak. Igazából eddig szinte minden szilvesztert egy faházban ünnepeltük, kint Beregdédában – idézi fel a tizenkilenc éves beregszászi lány. – Azért favorizáljuk ezt a variációt, mert egy diszkó például tele van idegenekkel, a házikóban pedig csak mi, barátok gyűlünk össze.
– Mi az, ami elmaradhatatlan ilyenkor?
– Az újévi fogadalmak és a tervek. Megfogadom, hogy sikeresen felvételizek majd az általam kiválasztott oktatási intézménybe, aminek érdekében minden tőlem telhetőt megteszek.
Gál Dóra február végétől Németországban dolgozik a párjával. Idén nem sikerült hazajönniük az ünnepekre.
– Természetesen azt terveztük, hogy otthon fogjuk tölteni a karácsonyt és az újévet is, de mivel céget váltottunk, sajnos nem kaptunk annyi szabadságot, amennyire szükségünk lett volna. Nagyon hosszú az út hazáig kocsival, és kevés időnk lett volna arra, hogy megtegyük a távot oda-vissza, illetve még otthon is legyünk, így maradtunk.
– Hogyan érint ez a rendhagyó dolog?
– Nem örülünk, hogy távol maradunk, hiányzik minden és mindenki, de mégis azt kell hogy mondjam, elég jól viseljük, hisz a párommal itt vagyunk egymásnak. Ez az első kettesben töltött karácsonyunk. Szép, meghitt, szolid ünnepünk volt. Természetesen másabb, mert nincs velünk a család, dolgoznunk kell, nincs anya és mama finom főztje… Viszont minden más egyforma. Hideg van, itt is minden fényekben pompázik, karácsonyi műsorok mennek a televízióban stb.
– A barátodon kívül vannak ott más ismerőseid is? Velük találkoztok ilyenkor?
– Igen. A párom rokonai is kint élnek, velük rendszeresen összefutunk, valamint a munkánk révén is sok barátot szereztünk már. Összeülni azonban nem sikerült, mivel végig dolgoztunk az ünnepek alatt. Azt a kis időt, amikor szabadok voltunk, kettesben töltöttük. Szilveszterre nincsenek terveink, 2018 első napján szintén dolgozni fogunk, így az óév utolsó napját sem bulizással töltjük majd, hanem kettesben, egy pohár pezsgő mellet.
Simon Rita
