A tanulók nagy része sok esetben csak az utolsó pillanatban dönt arról, milyen irányba indul tovább a nagybetűs életben. A középiskolások és gimnazisták számára a felvételi előtti évek nagyon nehezek, hiszen a tudás világában meg kell találni helyüket, felfedezni erősségeiket és tökéletesíteni azt, hogy sikeresek maradjanak a későbbiekben is. Ez azonban ifjú fejjel nagyon nehéz. Mégis vannak kivételek. Ilyen Bálint Alexandra is.
Alexandra a Nagydobronyi Középiskola tizedik osztályos tanulója. Céltudatosan halad a tanulás rögös útján. Orvos szeretne lenni. Az iskolában is eredményes tanuló, de nem csak az orvosi szakmához szükséges tantárgyakból, hanem más területen is kiemelkedő eredményeket ér el.
– A közelmúltban első lettél a megyei magyar nyelv és irodalom tantárgyi vetélkedőn. Hogyan alakul tovább a verseny?
– A megyei döntő nyertese részt vehet az országos döntőn. A magyar nyelv és irodalom esetében ez kicsit érdekes, hiszen csak kárpátaljai magyarok vesznek részt rajta, így az országos döntőben kevés vetélytársra lehet számítani. A múlt héten egy felkészítőn vettünk részt Ungváron, ahol az országos verseny típusfeladataival és a magyar helyesírási szabályzatban történt változásokkal ismertettek meg minket. De foglalkoztunk irodalomelmélettel is.
– Ezenkívül hány tantárgyi vetélkedőn jártál korábban?
– Idén eddig nyolc vetélkedőn vettem részt és mindegyiken dobogós helyezést értem el. Ezek között volt járási, megyei és a KMPSZ által rendezett megmérettetés is. A múlt év novemberében részt vettünk az iskola csapatával a Nemzeti Választási Iroda által rendezett vetélkedőn is, melyen főleg jogismereti témakörben kellett igazán otthon lenni. Csapatunk különdíjas lett. Nyereményünk többek között egy e-book olvasó volt, amit azóta is örömmel használok. A pontos számát azonban nem tudom, hogy iskolás éveim alatt eddig hány versenyen vettem részt, de számuk meghaladja a harmincat. Egy sportolóhoz viszonyítva azonban ez a szám kevésnek számít.
– Hogyan viszonyulsz ezekhez a versenyekhez? Mindenre szívesen készülsz?
– Az a baj velem, hogy a maximalizmus jellemző rám és bár tisztában vagyok azzal, milyen tantárgyakra lesz szükségem a továbbtanulás során, mégis nehezen állítok fel prioritásokat. Nehezen tudok nemet mondani bármire is, ami a tanulással kapcsolatos. Szeretek megismerni új dolgokat. Kicsi korom óta jellemző rám ez a tudásszomj és kíváncsiság. A tantárgyi vetélkedőkben találtam meg az igazi flow-élményt. Az iskolán kívül még átlagosan napi 5-6 órát foglalkozom tanulással.
– Mikor van időd pihenésre?
– Szerintem nehéz az érettségi előtt egy évvel megfelelően összehangolni a tanulást a szórakozással. Ha akad egy kis szabadidőm, akkor történelmi és pszichológiai témájú könyveket olvasok. Nemrég kedvet kaptam a jógához is, erre is igyekszem egy kis időt szakítani.
– Mikor döntötted el, hogy orvos akarsz lenni?
– Ez egy eléggé érdekes történet. A nevem azt jelenti, hogy harcra kész és az embereket védelmező. Azon a napon születtem, amikor Magyarországon először indult korszerű orvosképzés Egerben. Ezen túl szintén a születésnapomon van a Magyarországról Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapja is. Carl Gustav Jung elméletét vallom, miszerint a név predesztinál a végzetre. Ez azonban véletlen, hiszen kisebb koromban még nem ismertem ezt az elméletet, de tudat alatt olyan szakmát választottam, melyben kamatoztathatom a megszerzett tudásom, és úgy érzem, kiteljesedhetek. Ez pedig az orvoslás lenne.
– Tudod-e már, hol szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?
– Mindenképpen be fogom adni a jelentkezésemet az Ungvári Nemzeti Egyetemre, de emellett szeretnék felvételizni az anyaországban is. Szerintem még ma is általános érvényű és igaz az, amit Bessenyei György mondott 230 évvel ezelőtt, miszerint minden nemzet csak a maga nyelvén válhat tudóssá, de idegenen sohasem. Ezért, ha a magyarországi jelentkezésem sikeres lesz, ott folytatnám tovább az utam szívesebben.
– Hogyan készülsz már most az orvosi szakmára?
– Elsősorban sokat ismételek, hiszen az ismétlés a tudás anyja. Emellett igyekszem minél részletesebben tájékozódni a szükséges tantárgyakból. Az államnyelvvel kicsit hadilábon állok. Ez is fontos szempont, ha a felvételit kell fontolgatnom. Néhány éve, amikor biológiaversenyre készültünk, ukrán nyelvű teszteket is oldottunk. Így van egy alapszintű terminológiai tudásom biológiából az államnyelven. A kémia azonban még magyarul is nehez megy. Ezért kicsit félek belevágni az ukrán nyelvű továbbtanulásba itthon.
– Mi a véleményed, mint tanulónak, az új oktatási törvényről?
– A fentebb említett Bessenyei György szavai ennél a kérdésnél is helytállóak. Én azonban bele is olvastam kicsit a törvénybe, és úgy tűnik, hogy a 7. cikkelyt leszámítva egy modern oktatási rendszert vázol fel. Ez jó is volna, ha Ukrajna képes lenne megszabadulni attól a politikájától, hogy csak kizárólag a lexikális tudásra fordít figyelmet. Mert minél nyugatabbra megyünk, annál inkább megfigyelhető, hogy a lexikális tudáson túl a tanulókat kreativitásra is nevelik és igyekeznek kiaknázni a tanulók egyéni képességeit.
– Korodhoz képest nagyon tájékozott vagy a tudományok és a jelenkori történések világában. Hogyan viszonyulnak a környezeted, a családod és a barátaid ehhez az életmódhoz?
– Nekem eléggé zárkózott és introvertált személyiségem van. Ezért nincs túl sok barátom. Az a néhány viszont nagyon fontos számomra. Ők teljes mértékben elfogadnak így, és megértik azt, hogy nekem milyen értékek fontosak az életben. Ezenkívül céljaim elérésében is támogatnak. A családom is mindig kiáll mellettem. Anyukám néha azért sokallja, hogy ennyi versenyen veszek részt. Ő lát igazán a kulisszák mögé, hogy mennyire megterhelő a sok készülés nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is. Én viszont annak ellenére, hogy rég rájöttem, nem lehet elérni a 110 százalékot mindenből, mégis törekszem rá. A tanárok nem szokták kimutatni, hogy büszkék rám és nem is érzem, hogy annyira kivételeznének velem. Néha nekem is becsúszik egy rosszabb jegy. Úgy látom, igyekeznek objektíven értékelni minket. Én pedig úgy gondolom, hogy ez a helyes, hiszen az összehasonlítgatás semmi jóhoz nem vezet. Mindenkit magához mérten kell értékelni és fejleszteni.
Bara Tünde
