Egymilliárd-nyolcszázmillió hrivnyát költenek az elemi oktatás új, állami szabvány szerinti megreformálására – jelentette be nemrég Lilija Hrinevics. Az oktatásügyi miniszter hangsúlyozta: korszerű taneszközök és bútorok kellenek az első osztályosoknak, emelni kell a tanárok képzettségén, valamint be kell szerezni a szükséges tanulmányi-módszertani irodalmat és a tankönyveket. A tárcavezető azonban megnyugtatott: minden pénz oda megy, ahova kell.
Milyen jól ismeri már ezt a sumákolós országot! Azonban már most olyan visszhangok vannak, miszerint erre nincs elengedő pénz a költségvetésben. Ha az iskolakezdők nem kapják meg a szükséges felszerelést, azzal elgáncsolják a rendszert még a kezdetek kezdetén. Hiába lesz meg elméleti szinten a dolog, ha azt a kellékek, tankönyvek hiányában nem tudják megvalósítani.
Ettől eltekintve a száz kísérleti tanintézetben megvalósulni készülő új ukrán iskola (nova ukrájinszká skola, azaz NUS) terve kecsegtető. Az oktatási minisztérium tájékoztatása alapján az idén szeptembertől bevezetendő irányelv kidolgozásakor felhasználták a finnországi, szingapúri, írországi, skóciai, francia, kanadai, illetve lengyel, no meg természetesen a legjobb ukrán iskolák bevált módszereit. Ennek fényében komoly eredményekre számítanak a gyerekek fejlődését illetően. Már csak azért is, mivel a norma elfogadásával egyidejűleg még négy alaptantervet hagynak jóvá.
Ezekbe többek között be van építve az ukrán nyelvtanulás mennyiségének növelése is a nemzetiségi iskolában. Az állam legelső célja – talán még az új ukrán iskola bevezetésénél is előrébb helyezi –, hogy megtanítsa a felnövekvő generációt ukránul. Ez hogyan fog megvalósulni? Talán hat órát tartanak egy elsőosztályosnak? Kétlem. Valószínűleg inkább lecsípnek egy magyar olvasás- vagy írásórát. A torna- vagy a rajzóra nem veszélyes, az maradhat, azon úgysem tanulja meg igazán az anyanyelv használatát.
