A napokban alkotmányellenesnek minősített törvény még az államfői posztról leváltott Viktor Janukovics államfő elnöksége alatt született, a mögötte álló egykori Régiók Pártja két képviselője nyújtotta be. 2014 februárjában – két nappal Janukovics leváltása után – a parlament megszavazta a törvény eltörlését, ám azt az államfői tisztet ideiglenesen betöltő Olekszandr Turcsinov akkori házelnök nem írta alá, így a jogszabály mostani érvénytelenítéséig érvényben maradt. Még ugyanabban az évben 57 parlamenti képviselő beadványban fordult az alkotmánybírósághoz, hogy a testület érvénytelenítse a törvényt, amelynek tartalmával nem értettek egyet, és amelyet szerintük a házszabály megsértésével fogadtak el. Utóbbit egyebek mellett azzal támasztották alá, hogy a regisztráció szerint több olyan képviselő is szavazott a törvényről, aki a döntéshozatalkor bizonyítottan nem ült a helyén a teremben.
Mi is történt valójában? Az alábbi kérdések merülhetnek fel:
– Miután az alkotmánybíróság (ab) hatályon kívül helyezte (megsemmisítette) a 2012. évi, Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvényt, melynek egyik előírása hatályon kívül helyezte az 1989. évi Nyelvtörvényt, akkor az előbbi hatályvesztésével az utóbbi automatikusan ismét hatályos lett?
– Természetesen nem. Az 1989. évi törvény csak abban az esetben léphetett volna hatályba, amennyiben a 2012. évi törvényt megsemmisítő AB határozat erről külön rendelkezett volna. De ez nem történt meg.
– Akkor most megszűntek Ukrajnában a nyelvi jogaink?
– Igen is, meg nem is. Nem szűntek meg, hiszen továbbra is érvényben vannak Ukrajna nemzetközi egyezményei. Például, az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és Nyilatkozata a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, vagy az Európa Tanács Keretegyezménye a Nemzeti Kisebbségek Védelméről és A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, hogy csak a legismertebbeket említsem. Továbbá érvényben van Ukrajna 1992. évi Nemzeti kisebbségekről szóló törvénye, és számos ágazati törvény is, melyek tartalmaznak előírásokat a nyelvek használatával kapcsolatosan. És még nem is szóltunk az Alkotmány előírásairól.
Megszűntek. Legalábbis gyakorlati alkalmazhatóságukban, védhetőségükben, érvényesíthetőségükben, mert a fentebb nevezett nemzetközi jogszabályok és a kisebbségi törvény alapvetően deklaratív és program jellegűek, illetve az utóbbi években az ágazati törvényekbe beemelt nyelvhasználati passzusok az ukrán-államnyelv kizárólagosságáról, illetve más nyelvek használatának korlátozásáról (Mint például a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény) szólnak.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Illusztrációként egyetlen, számunkra gyászos aktualitással rendelkező példa: az anyanyelvi oktatás jogról, egyetlen kisebbségi, illetve nyelvi jog, melyről az Alkotmány (53. cikk 5. bekezdés) szövegszerűen az alábbiakat írja elő: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek részére, a törvénynek megfelelően, garantált az anyanyelven való oktatáshoz, vagy az anyanyelv tanulásához való jog az állami és önkormányzati intézményekben, illetve a nemzetiségi társadalmi szervezetekben.”
Ennek az alkotmányos tételnek, és a Nyelvi Charta vonatkozó előírásainak értelmezését, megvalósulásának mechanizmusát a megszűnt hatályú 2012. évi törvény 20. cikke az alábbiak szerint írta elő:
1. Az oktatás nyelvének szabad megválasztása az állampolgárok e törvény kereteiben realizálódó elidegeníthetetlen joga az államnyelv kötelező, oly mértékű elsajátítása mellett, amely elegendő az ukrán társadalomba való integrálódáshoz.
2. Ukrajna állampolgárai számára szavatolt az állam- és a regionális vagy kisebbségi nyelvű oktatás. Ezt a jogot az iskola előtti gyermeknevelő intézmények, az általános középiskolák, az iskolán kívüli, a szakmai-műszaki, valamint a felsőfokú állami, illetve önkormányzati/magán, ukrán, illetve más oktatási nyelvű tanintézmények hálózatán keresztül biztosítják, melyeket a polgárok igénye szerint hoznak létre Ukrajna oktatásról szóló jogszabályainak megfelelően.
3. A polgárok igényelte oktatási nyelvet kötelező hatállyal jelölik ki az oktatás nyelvére vonatkozó benyújtott kérelmek alapján, melyeket a tanulók (kiskorúak esetében a szülők vagy az őket helyettesítő személyek), a diákok nyújtanak be felvételkor az állami vagy az önkormányzati/magán tanintézetekbe, valamint, ha ez szükséges, az oktatási folyamat bármely szakaszában.
4. Abban az esetben, ha Ukrajna oktatásról szóló jogszabályainak megfelelő rendben elegendő számú vonatkozó kérvény gyűlt össze a tanulóktól (kiskorúak esetében a szülőktől vagy az őket helyettesítő személyektől), diákoktól az oktatás nyelvét illetően, az állami és az önkormányzati/magán tanintézetekben a megszabott rendben külön osztályokat, csoportokat szerveznek, melyekben az intézmény oktatási nyelvétől eltérő nyelven folyik az oktatás.
6. A bármilyen szintű magán oktatási intézményekben az oktatás nyelvét az adott tanintézmény alapítója (alapítói) jelöli ki.
7. Minden általános középfokú tanintézetben biztosítják az államnyelv és egy regionális vagy kisebbségi nyelv oktatását. A regionális vagy kisebbségi nyelv oktatásának mértékét a helyi tanácsok szabják meg az oktatásról szóló jogszabályoknak megfelelően az adott nyelvnek az adott körzetben való elterjedtsége figyelembevételével.
8. A regionális oktatási nyelvű állami és az önkormányzati/magán általános oktatási tanintézetekben a tantárgyakat regionális nyelven oktatják (kivéve az ukrán nyelvet és irodalmat, melyek oktatása ukrán nyelven folyik).
9. A tudás minőségének külső értékelése céljából létrehozott tesztek államnyelven készülnek. A személy kérelmére e teszteket regionális vagy kisebbségi nyelvre lefordítják (kivéve az ukrán nyelv és irodalom teszteket).
10. Az elbeszélgetés és a tudásellenőrzés egyéb formái, ha a felvételi az adott tanintézetbe feltételül szab ilyeneket, ukrán nyelven vagy az adott tanintézet oktatási nyelvén folynak a felvételiző választása szerint.
11. Az állam biztosítja a pedagógusok felkészítését a regionális vagy kisebbségi oktatási nyelvű tanintézetekbe és módszertanilag is ellátja az ilyen felkészítést.
Míg a 2017. évi, az oktatásról szóló törvény 7. cikke, ugyanazon alkotmányos előírásokat illetően, az alábbiak szerint rendelkezik:
Az Ukrajna nemzeti kisebbségeihez tartozó személyeknek a kommunális oktatási intézményekben garantált a jog az államnyelv mellett az adott nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatáshoz az iskola előtti és az elemi iskolai szinteken. Ez a jog az államnyelv mellett az adott nemzeti kisebbség nyelvén oktató külön osztályok (csoportok) révén realizálódik, amelyek a törvényeknek megfelelően jönnek létre, és nem terjed ki az ukrán nyelven oktató osztályokra (csoportokra).
Az Ukrajna őshonos népeihez tartozó személyeknek a kommunális oktatási intézményekben garantált a jog az államnyelv mellett az adott őshonos nép nyelvén folyó oktatáshoz az iskola előtti és az általános középiskolai szinteken. Ez a jog az államnyelv mellett az adott őshonos nép nyelvén oktató külön osztályok (csoportok) révén realizálódik, amelyek a törvényeknek megfelelően jönnek létre, és nem terjed ki az ukrán nyelven oktató osztályokra (csoportokra).
Az Ukrajna őshonos népeihez, nemzeti kisebbségeihez tartozó személyek számára garantált a jog az adott őshonos nép vagy nemzeti kisebbség nyelvének tanulásához a kommunális általános középfokú oktatási intézményekben vagy a nemzeti kulturális szövetségeken keresztül.
A kedves olvasó összevetve e két szabályozást maga is eldöntheti, hogy a 2012. évi törvény hatályon kívül kerülésével megszűntek-e, illetve korlátozódtak-e Ukrajnában az állampolgárok anyanyelvi oktatáshoz való jogai.
Az én olvasatomban:
– megszűnt az állampolgároknak a joga az oktatás nyelvének megválasztásra;
– továbbá az állam által már nem szavatolt az állampolgárok regionális vagy kisebbségi nyelvű oktatásba való részesülésének joga az oktatási rendszer minden szintjén és formájában, pontosabban megszűnik ennek intézménye is;
– megszűnik a polgárok joga változtatni az oktatás nyelvét, annak bármely szakaszában. Az adott intézmény keretein belül más tannyelvű osztályok, illetve csoportok létrehozására;
– megszűnik a kis számú nyelvi csoportok lehetősége alacsonyabb létszámú iskolák, osztályok, illetve csoportok létrehozására, és ezek működésének állami támogatására;
– megszűnik a magán oktatási intézmények alapítóinak joga az oktatás nyelvének kijelölésére;
– megszűnik az államnyelven működő iskolák kötelezettsége egy regionális vagy kisebbségi nyelv oktatására, és értelemszerűen a helyhatalmi szervek joga e regionális vagy kisebbségi nyelv kijelölésére;
– megszűnik a tudás minőségének külső értékelése céljából létrehozott tesztfeladványok kisebbségi nyelvekre való fordításának kötelezettsége és lehetősége. Vagyis ezután a továbbtanulásra jogosító tesztvizsgákat a tanulók csak államnyelven tehetik le;
– megszűnik az állam kötelezettsége a pedagógusok felkészítésére, a regionális vagy kisebbségi nyelveken működő intézmények számára. Ami értelemszerű, hiszen ilyen intézmények nem is lesznek.
És itt ismét élnem kell egy pontosítással: e „megszűnések” és „korlátozások” a törvényi előírások szintjén történtek meg. Tudnunk kell, hogy a mindennapi életben a dolgok sokkal nehezebben változtathatóak, és az oktatási törvény is előír egy hároméves átmeneti időszakot, melyet öt évre szeretnének módosítani. De ez a jogfosztás tényén semmit sem változtat.
Dr. Tóth Mihály,
az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia
Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének
tudományos főmunkatársa
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
