Néhány évvel ezelőtti eseményeket idézett fel a hétvégi kijevi karhatalmi brutalitás. 2013 novemberében a világsajtó vezető hírei között szerepelt a békés diáktüntetés erőszakos feloszlatása, amely végül katalizátora lett a 2014-es Majdan téri forradalomnak és a Janukovics-rezsim megbuktatásának. Hasonló módszerekkel számolták fel a múlt szombaton azt a sátorvárost, amit Miheil Szaakasvili hívei építettek még 2017 őszén a parlament közelében. Az akkori és a mostani történések között két óriási különbséget is fel lehet fedezni. A mostanit nem kezelte kiemeltként a világsajtó és nem generált forradalmat, kormányváltó hangulatot az országban, ami alátámasztja azt az állítást, mely szerint a négy évvel ezelőtti hatalomváltást kívülről irányították.
Fura volt látni ismét bilincsbe vert, vérző fejű, hóban térdepeltetett embereket Kijev utcáin. Főleg annak tükrében, hogy alig két hete volt a Mennyei Század Hőseinek napja. A jelenlegi ukrán felső vezetés magasztos körítés mellett emlékezett meg a forradalom áldozatairól, annak a forradalomnak a mártírjairól, amelynek az élén álltak. Na nem úgy mint azok, akik a barikádokon harcoltak, hanem az emelvényről, mikrofonnal a kezükben, hangzatos szónoklatokkal és ígéretekkel küldték gyakorlatilag harcba a forrongó tömeget. Emlékezzünk csak Jacenyuk kijelentésére: „Ha egy golyó lesz a homlokba, akkor egy golyó lesz a homlokba”. Golyót nem, de egy miniszterelnöki széket kapott az új kormányban. Bele is bukott. Vajon az áldozatok az életüket adták, volna akkor is, ha tudták volna, hogy ilyen mélyre süllyed az ország a korrupcióban, a gazdasági kilátástalanságban, testvérháborút generál az ukrán–orosz szembenállás! Vajon követik a színpadi szónokokat, amennyiben előre tudják, hogy azok, akiket hatalomra juttattak, ugyanazt teszik, mint az elődeik. Ezekre a kérdésekre sajnos már soha nem kapunk válaszokat.
Az ukrán politikai elit nyilván tisztában van azzal az örök érvényű bibliai intelemmel, miszerint ki kardot ránt, az kard által vész el. Ennek tükrében hatalomra kerülésük óta azon dolgoznak, hogy megnyirbálják a személyi, a gyülekezési és a szólásszabadságot. Gyakorlatilag azt teszik amit az elődöknek menniük kellett. Megpróbálják bebetonozni hatalmukat és minden, az államfő és a kormány ellen irányuló kritikára rásütik a szeparatizmus bélyegét. Ha kell, kiutasítják az országból az ellenzéki politikust. Bűnbakokat állítanak, minden rosszért Moszkvát okolják. Ideológiákat és törvényeket gyártanak, hogy ezzel elkerüljék elődeik sorsát.
Nem biztos, hogy sikerülni fog.
