Szanyi István nem tartja magát kimagasló tehetségnek, sikereit a kitartása és a céltudatossága gyümölcsének tudja be. Fizikai kutatásai már több nemzetközi konferencián is taroltak, tudományos írásait pedig világhírű folyóiratok ismerték el.
A húszéves nagydobronyi fiatalt kiskorától kezdve érdekelte, hogyan működik körülöttünk a természet. Az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézetének diákja úgy gondolja, ez a tudásszomj hajtja most is előre.
– A lehetőség az egyetem megkezdése után rövidesen kopogtatott is az ajtódon.
– Úgy érzem, jól döntöttem, rengeteg alternatíva van a szakmában. Nálam az okozta az áttörést, hogy találkoztam a mostani, nem formális témavezetőmmel Jenkovszky Lászlóval. A kárpátaljai születésű, jelenleg Kijevben tevékenykedő professzornak köszönhetem, hogy idáig jutottam. Volt egy olyan ötlete, hogy létrehozzon egy műhelyt a vidékünkön, ahol fizikusok foglalkozhatnak tudománnyal, magas szinten. El is jött hozzánk 2016-ban, és vázolta ezt a tervet. A jelenlévők közül végül csak én kerestem fel a találkozó után. Megkezdődött a felkészítésem, majd pedig a közös munka.
– Mit kutattok?
– A CERN, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a részecskefizikai kutatások európai szervezete, a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma rengeteg információt tesz közzé rendszeresen. Mi a részecskeütköztetésre vonatkozó adatok fizikai leírásával foglalkozunk a saját elméleti modellünk alapján. Ez egy óriási kutatás, sokan foglalkoznak ezzel, de mindenki más szempontból igyekszik áttörő munkát végezni. Számomra a kutatás azért érdekes, mert a részecskefizika a természet működésébe enged betekintést. Holott mindössze öt százalékát ismerjük a körülöttünk lévő világ működésének. A sötét energiáról, ami az univerzum tágulását okozza, szinte semmit sem tudunk. Mondhatni ehhez a lehetetlennek tűnő küldetéshez teszünk hozzá mi is egy kicsit.
– Ezt be is mutatod a nagyközönségnek, ők pedig elismerik.
– Már az első diákkonferenciámon a dobogó legfelső fokára állhattam Beregszászban. Adódott egy lehetőség, hogy Budapesten is felszólaljak. A Zimányi-iskola keretein belül megtartottam az első angol nyelvű előadásomat. A helyi és magyarországi bemutatókon kívül Prágában, Krakkóban, illetve Németország egyik kisebb városában is előálltam már, ahol több fiatal kutatóval tartottunk eszmecserét. A témavezetőmmel közösen kidolgoztuk az első tudományos cikkünk alapját, amit egy oroszországi angol nyelvű folyóiratban publikáltak is. Elképesztő, hogy nemzetközi tudományos írások, világszínvonalú kutatások mellett kapnak helyet a munkáink. Ezt rövidesen egy szingapúri kiadványban megjelent cikk követte. Most pedig kettő is folyamatban van. Az egyik az Amerikai Fizikai Társaság lapjához, a Physical Review-hoz van benyújtva, a másik pedig a European Physical Journal tudományos folyóiratba. Természetesen színvonalas újságok nem közölnék a kutatási eredményeimet, ha nem egy olyan elismert és kiváló szakértő lenne a témavezetőm és társszerzőm, mint Jenkovszky László.
– Mire számítasz a későbbiekben?
– Álomnak tűnő célom, hogy a CERN-ben dolgozhassak. Természetesen nem egyszerű oda bejutni, viszont nem is lehetetlen. Arra akár most is lenne mód, hogy valamilyen pályázat révén egy hosszabb-rövidebb időszakot kutathassak ott. Talán nyári egyetemek keretében is bekerülhetek oda, és úgy már azért könnyebb bejutni. Az biztos, hogy a mester- és doktori képzésem alatt – ami segít elsajátítani a kutatáshoz szükséges megfelelő alapot – is tovább fogok ezzel foglalkozni. Nem tervezem elzárkózni a világtól, szerintem mindössze arról van szó, hogy a célunk elérése érdekében néha fel kell adnunk pár dolgot, ami később a javunkra válik.
– Mi az, amire megtanított a fizika?
– Hogy semmi sem biztos. A személyes kapcsolataimra ezt azért nem vetítem le, hiszen állandó bizonytalanságban képtelenség élni. Viszont ha tervezek valamit, akkor belekalkulálom, hogy nem biztos a megvalósulása. A fizika adott nekem egy általános rálátást a dolgokra, segített megérteni, hogyan kapcsoljam össze a kicsi részeket, hogy egy egész képet kapjak.
Simon Rita
