Szinte nem múlik el úgy nap, hogy a sajtóban ne jelenjen meg az egészségügyi reformmal kapcsolatos vélemény, elemzés, tájékoztatás. Ennek ellenére egyelőre maguk az orvosok sem tudják, mit hoz számukra a holnap, hogyan változik meg a munkájuk, a páciensek, az elemzők meg aztán végképp bizalmatlanok a meghirdetett újításokkal kapcsolatban, hisz gyakorlatilag nem látnak bele.
Míg a kormány próbálja pozitívan feltüntetni a lakosságra és a szférában dolgozókra váró változásokat, utóbbiak félnek: a többihez hasonlóan ez a reform is csak a látszat szintjén zajlik majd, sőt, tovább rombolja az így vagy úgy, de még működő rendszert.
Hivatalosan április 1-től startol a meghirdetett egészségügyi reform. Ettől az időponttól lehet szerződést kötni a kiválasztott családorvossal, belgyógyásszal, gyerekorvossal, aki egy sor ingyenes szolgáltatást nyújt majd: diagnózist állít fel, elvégzi az elementáris vizsgálatokat, ha kell, beutalja szakorvoshoz a pácienst, beteglapot állít ki. Egy háziorvosnak maximum 1800, egy belgyógyásznak 2000, egy gyerekorvosnak 900 páciense lehet. Egy szemfüles riporter kiszámolta, hogy ha az előírás szerint 15 perc jut az előre bejelentkezett betegre, akkor három óra alatt 18 személyt tud fogadni az orvos. 60 perce jut az élő sorban várakozó, hirtelen megbetegedett, tehát bejelentkezés nélkül érkező páciensekre, s ezután szaladhat, hogy eleget tegyen a vele ugyancsak szerződött más lakosok telefonos hívásainak.
Tehát egyrészt jelentősen megnő a szakember terheltsége, másfelől könnyű kiszámolni, hogy egy-egy gyengélkedő évente legfeljebb 3-szor juthat be doktorához. Az orvos számára a páciens pénzt is jelent, ugyanis ellátásáért fejenként évi 370 hrivnyát kap, a gyerekekért és a nyugdíjasokért ennek a dupláját. Egy 1800 főt ellátó családorvosi szolgálat éves bevétele így 666 ezer hrivnyára nő. De mivel ez az összeg magába foglalja a rendelő bérlését, a fizetéseket, a szükséges eszközök beszerzését és részben az analízisek ellenértékét, az érintettek kétlik, hogy futna belőle az előrejelzett havi 40-50 ezer hrivnyás bérekre…
Jómagam egyetlen pozitívumot látok eddig, hogy mi páciensek, magunk választhatjuk meg az orvosunkat. Ezentúl nem vagyunk kötelesek a lakhelyünk szerinti illetékes és netalán unszimpatikus gyógyítóhoz járni. Persze kérdés, legjobb egészségügyi dolgozóink elvándorlása miatt van-e még elegendő választható jó szakember. Arról nem beszélve, hogy míg a városlakó valamilyen szinten dönthet, a vidéken élő idős ember aligha fog megroggyant egészségével települése határain túl orvost keresgélni.
A rendszer újjáélesztése tehát elkezdődött. Kérdés: túléli-e a beteg?
