A Pető Intézet munkatársai immár több éve ellátogatnak vidékünkre, hogy felmérést végezzenek és foglalkozzanak a betegekkel. Tavaly ősszel a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat központjában jártak. Most az akkor megkezdett munkát folytatják. A három hét alatt az intézet két konduktora összesen húsz beteget kezel, főleg gyermekeket és néhány fiatal felnőttet, akiknek a központi idegrendszere károsult.
Ottjártunkkor a kisiskolások voltak soron. Mint Bánhegyi Nóra konduktor elmondta, a betegek csoportonként kétórás foglalkozásokon vesznek részt, izomerősítő, -nyújtó feladatsorral kezdenek, erősítik a vállakat és a lábakat, és a tartásjavításra is odafigyelnek. Aztán jön a biztonságos ülés és járás, azok számára, akik már bátrabban tudnak lépegetni, nehezített feladatokkal bővítik a foglalkozást.
– Mennyi idő elteltével lehet észrevenni a javulást?
– Az első napok az ismerkedésről, viszontlátásról szólnak, hiszen ősszel már találkoztunk a betegek többségével. Nagypéntekig maradunk, immár két hete foglalkozunk a gyerekekkel, és sokukon látványos változások tapasztalhatók, persze mindenkinél másképp van ez. Miután megbarátkoznak velünk a gyerekek, az akaraterejük is nagyobb, szófogadóbbak. A csoportos foglalkozás igen motiváló, főleg most, hogy már mindenki mindenkit ismer – magyarázta a szakember. – A gyerkőcöknél megpróbáljuk elérni a teljes önállóságot, vagy azt, hogy a saját szintjükhöz képest minél önállóbbak legyenek. A turnusok végén tanácsokat adunk nekik. Azt szeretnénk, ha otthon is folytatnák azt, amit itt tanultak. Nyilván nem ilyen körülmények között, de egy kicsit belevinnék a hétköznapokba a konduktív pedagógiát.
Hegedűs Csilla
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.