Ukrajna regnáló elnökében igencsak túlteng az optimizmus. A minap kijelentette, az ország tíz éven belül tagja lesz a NATO-nak. Igaz, ezt már megszokhattuk tőle, hisz az elnöki választási kampány során is elhangzottak tőle máig megvalósulatlan ígéretek.
Emlékezhetünk rá, hogy megállapodást kötött a kárpátaljai magyarok érdekvédelmi szervezetével garantálta kisebbségi jogainkat, ám ezt időközben elfelejtette. Mint ahogy arra sem emlékszik, hogy a háborús konfliktus gyors befejezésével szédítette az állampolgárokat. Majd éveken át a vízummentességgel ámította a népet. Biztos határidőkről nyilatkozott különféle médiumoknak, ám ezek egyike sem vált valóra. Igaz, a vízummentesség végül mégis hatályba lépett. (Egyes brüsszeli hírforrások szerint már fontolgatják a visszavonását…)
Na de térjünk vissza az Észak- Atlanti Szervezethez. Vajon valósak-e az elnök reményei? Már Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is megszólalt az ügyben egy sajtótájékoztatón. Leszögezte, Ukrajna közeli partnere a NATO-nak, és továbbra is szorosan együttműködnek vele, támogatják a területi integritását. De hozzátette azt is, tisztában van az ukrajnai nyelvtörvénnyel kapcsolatos problémákkal, s már beszélt arról Petro Porosenkóval, hogy rá kell találni az egyensúlyra a kisebbségek jogainak és nyelvének védelme és az ukrán nemzetépítés céljai között. Közölte vele, arra ösztönzi Ukrajnát, vegye figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait.
Na és ne felejtsük el Szijjártó Péter szavait, melyek szerint Magyarország nem támogatja az áprilisban esedékes EU–Ukrajna védelmi miniszteri találkozó, valamint a nyári időszakra tervezett NATO–Ukrajna csúcstalálkozó megtartását sem, s hogy az európai integrációs úton való előrehaladásnak és támogatásnak előfeltétele a kárpátaljai magyarok szerzett jogainak garantálása és a nemzetközi jogszabályok betartása. Nos, mindezek ellenére az ukrán vezetés eddig nem tett hivatalos lépéseket, hogy feloldja az oktatási törvény vitatott pontjait.
