Széljegyzet: Miért?

Aki azt gondolja, hogy az ukrán kormányzat csak a kisebbségek anyanyelvhasználata terén képes logikátlan, senki hasznát nem szolgáló intézkedéseket hozni, az téved. S most nem a többi olyan jogszabálytervezetre gondolok, melyek tovább szűkítenék a nemzetiségek mozgásterét, őshonos nemzetek képviselőinek százezreit kényszerítenék szellemi indián rezervátumokba, vagy ítélnék őket asszimilációra, hanem – például – a termőföld értékesítését tiltó rendelkezés meghosszabbítására.
A két gyakorlat – már ami az indoklást illeti – nem is áll olyan messze egymástól. A törvényalkotók mindkét esetben az ukrán nemzeti érdekek védelmére hivatkoznak, s fennen hirdetik, az intézkedések az érintettek javát szolgálják. Ennek hallatán a sokat próbált és még többet megélt polgárok azonnal elkezdenek gyanakodni.
Nem alaptalanul.
Ismerve a felépítményt, már el sem gondolkodnak azon, hogy a „rendszergazdák” „mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart”. Miért nem a piac törvényei érvényesülnek a gazdaságban? Miért a nyugdíjba vonulás idejét harmonizálják az EU-s országokéval, s nem a járandóság összegét? Miért vált Ukrajna Európa segédmunkásává, házvezetőnőjévé?
De feltehetünk egyszerűbbnek látszó kérdéseket is. Miért akkor kátyúzzák az utakat, amikor valamilyen főember látogatása várható? És néhány hét, jobb esetben hónap múlva miért lesz ugyanolyan járhatatlan a felület, mint korábban volt?
Kinek a hasznát szolgálja, ha a kontinens legjobb termőföldjeinek jelentős hányada parlagon hever, vagy a jobbágyságot idéző módszerekkel művelik meg?
Európaibb lesz-e Ukrajna attól, ha polgárai egy részének anyanyelvhasználatát a konyhába száműzik? Ha olyan törvényeket fabrikálnak, melyek ellent mondanak a józan észnek, s legfeljebb a többség egy részének uralomvágyát elégíti ki?
Ezekre a kérdésekre már nem lehet a nemzeti érdekekre, az ország védelmére hivatkozva válaszolni.
Ha mégis, akkor valóban nagy a baj.