Széljegyzet: A róka meg a bőre

Az utóbbi időben sikerült megfigyelnem egy kellemetlen, húsba – mi több, pénztárcába – vágó trendet: mindennapi bevásárlásaim alanyai összementek! A táblás csoki 10 deka helyett csak 85 gramm, az egyik jeles cseh sörgyár dobozos terméke nem fél liter, hanem 420 milliliter, a joghurt se 2 deci inkább csak 180 milliliter, és sorolhatnám napestig.
Most ugye illene szidnom az ukrán piacgazdaság vadkapitalista elhajlásait, a fogyasztóvédelem korruptságát és tehetetlenségét, mégsem teszem. Nem vetemedem ilyesmire, mert a jelenség nem csak ukrán jellegzetesség, hanem úgymond globális. Egy derék angol jogász, bizonyos Edgar Dworsky megfigyelte ugyanis, hogy a ködös Albionban 2012 és 2017 között kereken 2529 termék ment össze. Mi többezen áruféleségek kiszerelésének mérete úgy csökkent, hogy közben a derék gyártók „megtartották” az eredeti vagy ahhoz hasonló csomagolást. Ergo a „madár” vásárló csak otthon veszi észre, hogy a pénzéért bizony jóval kevesebbet kapott.
Az okokat többen többféleképpen magyarázzák, az alapanyagok drágulásától kezdve a fogyasztói szokások megváltoztathatatlanságáig, de Dworsky barátunk a jelenség egy nagyon érdekes aspektusára is felhívta a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az elmúlt 10-20 esztendőben a pénzügyi vállalatok – a gyengébbek kedvéért: a Wall Street hiénái – igencsak kiemelten érdeklődnek a mindennapi fogyasztási cikkek és az alapvető élelmiszerek piaca iránt. Nevezett jóemberek ugyanis rájöttek, hogy a müzliben, csokiban, lisztben, WC-papírban és háztartási tisztítószerekben legalább akkorra profitlehetőség van, mint a kokainban. Örömmel éltek hát a lehetőséggel, amit e termékek árának tőzsdei manipulációi nyújtottak. Mi pedig a mondásbeli rókaként tűrjük, hogy a sokadik bőrt is legombolják rólunk és filléreinkből valahol valaki számára egy újabb luxusjacht vagy magán jet lépjen szolgálatba, hiszen ilyen a piacgazdaság, amely mindeközben a fair trade (tisztes üzlet) maszlagával hülyíti a fogyasztót.