Simon Rita létrehozott egy csoportot
Azért kerültetek be ebbe a chat-be, hogy elmondjátok mi a véleményetek a mostani párkeresésről. Kíváncsi lennék ti milyen szempontok alapján válaszotok magatoknak társat, és mit gondoltok, hol botolhattok egymásba?
Csucska Petra: 
Véleményem szerint a közösségi oldalakon tudnak a fiatalok a legintenzívebben ismerkedni. Úgy sokkal könnyebb és kényelmesebb beszélgetni, hogy közben nem látjuk a beszélgetőpartnerünk arcát. Ilyenkor azonban azt sem látjuk, hogyan reagál a másik személy. Emiatt gyakran azzal szembesülünk, hogy élőben már problémát jelent a társalgás. Fontos lenne kiküszöbölnünk ezt. A fiatalok számára több érdekes programot kellene rendezni, ahol ismerkedhetnének és beszélgethetnének. A szórakozóhelyek persze szolgálhatnak ismerkedési felületként, de ezekkel viszont az a probléma, hogy elég veszélyesek lehetnek.
Hunyadi Márta: Szerintem ismerkedni bárhol lehet: suliban, munkahelyen, bárhol összefuthatsz egy szimpatikus emberrel. A diszkókkal annyi a gond, hogy ott néha már ittas állapotban futnak össze a felek és teljesen más képet alakítanak ki egymásról. Szó mi szó az internetes ismerkedés a legelterjedtebb manapság.
Tapasztaltam már, hogy képesek vadidegenek is írni csak úgy, minden előzmény nélkül, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Kézenfekvő az ilyesmi, de ez nem elég.
Ahhoz, hogy szimpátia alakuljon ki, személyesen is találkozgatni kell, mert csak akkor látjuk igazán, hogyan beszél a másik, hogyan viselkedik.
Nyitrai István: No igen, de ha egy átlag fiú meglát egy átlag csajt sétálni a téren, elég kicsi az esélye hogy megismerkednek. Mert maximum rámosolyog sóhajt egyet, hogy hmmm de szép lány, viszont nem fog odamenni hozzá. Neten viszont sokkal hamarabb ráírunk valakire.
Itt kevesebb az esély a csalódásra. Ha a kiszemelted nem ír vissza nem esik annyira zokon, mintha személyesen lekoptatnának.
Trigubec Krisztián: 
Szerintem is a Facebook mindent visz. Én személyesen is szoktam próbálkozni, de a legtöbb esetben maradok az internetnél. Gyakran előfordul, hogy belájkolnak egy képemet vagy csak úgy rám írnak, hogy munka érdekelné őket, mivel külföldi koordinátorként dolgozom, aztán már másról kezdünk el beszélgetni…
Jó taktika ez a tetszikelés, például ha instagramon egymás után több fotót is beszivecskéz az illető, az már jelent valamit. Én is így szoktam, aztán megnézem, hogy mi a reakció. Ha visszalájkol, akkor azt jelenti, hogy lehet szó valamiről.
Simon Rita: Melyik nem a kezdeményezőbb?
Hunyadi Márta: Szerintem ezt már nem lehet élesen elválasztani, ugyanis úgy tűnik mintha mindkét fél felbátorodott volna. Én huszonegy éves fejjel még azon az elven vagyok, hogy a fiúknak kellene kezdeményezni. Habár az sem meglepő, ha a lányok teszik meg az első lépést, de nem mondanám, hogy ez az általánosabb. Érdekes viszont, hogy nagyon sok fiú már el is várja, hogy a lány indítson.
Nyitrai István: Cáfolnám ezt, magamból kiindulva azt mondanám, hogy a fiúk szoktak először lépni. Az eddigi kapcsolataim mind úgy kezdődtek, hogy én kerestem a másikat, fordított eset még nem volt a huszonhét évem alatt.
Csucska Petra: Ez így is lenne rendjén. A kezdeményezés a fiúk reszortja. Persze az sem baj, ha a lányok veszik kezükbe az irányítást, csak ezzel felcserélődnek a szerepek.
Trigubec Krisztián: Én úgy látom, hogy a lányok nagyon rámenősek lettek. Nem is tudom, hogy mondjam… sok lány csupán az egyéjszakás kalandra hajt… Ez elég szomorú. Régebben nem volt ennyi és ennyire könnyűvérű nő. Ez a fiúknak pedig nem tetszik.
Nyitrai István:
Ezzel egyetértek. Nagy baj, hogy a mai világban az ember hamarabb kap sexet, mint szerelmet. Ez pár évvel ezelőtt még nem volt így.
Simon Rita: Mit figyeltek meg először a másikon?
Csucska Petra: Engem általában először a külső fog meg. Ez azonban közel sem elég, a belső tulajdonságainak is értékesnek kell lenniük. Nem azt várom el, hogy minden elvárásomnak megfeleljen, mert ugyebár ez lehetetlen.
Ha tizenhat évesen tanácsolhatok valamit, akkor azt mondanám, hogy senki se érje be kevesebbel, mint amit megérdemel.
Nekem az a fontos, hogy legyen olyan, mint én, de mégis különbözzünk. Legyen közös témánk, tudjunk miről beszélni, de ha valamivel nem ért teljesen egyet, azt mondja el, hiszen szeretném megismerni az ő világszemléletét. Csalódás, ha az ismerkedés közben rá kell jöjjek, a srác önző, csak magával törődik. Az ilyen fiúk azok, akikkel soha nem jönnék össze. Számomra nagyon fontos az őszinteség.
Hunyadi Márta: Ha interneten ismerkedünk és először az írását figyelem meg. Ha értelmesen válaszol, akkor lehet róla szó, hogy találkozzunk. Ha már első ránézésre sem szimpatikus az illető, akkor egyáltalán nem írok neki vissza, vagy max ha válaszolok is az üzenetére, akkor csak jó pár nap múlva. A külső tulajdonságoknál a mosoly és a szem mérvadó. Legyen magas, és legyen idősebb, mint én, ez döntő fontosságú. Alapvetően azonban nagyon nehezen adom rá magam egy komoly kapcsolatra, és kifejezetten elutasító is tudok lenni, ha valaki nem jön be.
Trigubec Krisztián: Az tény, hogy fontos a személyes találkozás, de már a beszélgetésekből is le lehet szűrni, mire számíthatunk. Régebben előfordult, hogy csalódtál élőben, de mostanában már mindenki annyira nyílt…
Néhány mondatból és a reakcióból látod, hogy milyen. Vannak olyan kérdések, amit ha bedobsz, vagy letiltanak, vagy nagyon jól jársz.
Az ilyen tesztelgetések miatt azonban már volt arra példa, hogy egy igazán rendes csaj elküldött a búsba. Igaza is volt, szemtelen voltam, utána már bántam, hogy így indítottam.
Nyitrai István: Az a legszomorúbb, amikor irogatnak egy csajnak, akinek van pasija, az meg visszaír. Persze egy üzenet nem a világ vége, de ha már napi szinten beszélgetnek… az már elég gáz. Sőt, én úgy tartom, hogy ha a csaj szereti a pasiját akkor egyáltalán vissza sem ír, mivel nem érdekli, hogy az a srác megsértődik-e vagy sem. Fontosabb neki, hogy a párjával ne legyen ilyesmi miatt vita. Ez a facebook nagyon sok gond előidézője…
Simon Rita: Min kellene akkor változtatniuk a feleknek?
Hunyadi Márta:
A lányok nagy része eléggé könnyen oda adja magát, ezt én is aláírom. Nem akarok konzervatívnak tűnni, de szerintem jobban kellene tartaniuk magukat, hagyni hogy a férfi küzdjön. Egy ember, legyen szó bármiről, jobban tudja azt értékelni, amiért megdolgozott, mint azt, ami csak úgy belepottyant az ölébe. Manapság már sok 14 éves tesz olyan dolgokat, amivel csak saját magának árt, és simán várhatnának még vele jó pár évet… A fiúknak csak annyit tanácsolnék, hogy tanulják meg értékelni a nőket, nem vegyenek mindenkit egy kalap alá.
Csucska Petra: Egy fiú után sem érdemes futni. Aki méltó rá, az mellettünk marad, és nem engedi el a kezünket soha.
Trigubec Krisztián: A fiúk nagyobb része azt hiszi, a lányoknak csak a pénz számít. Ez nem így van. A srácoknak azt ajánlom, hogy legyenek rosszfiúk, de amikor megtalálják azt, akivel együtt akarnak maradni, vele legyenek rendesek. Ne csalják meg és ne bántsák meg őket.
Simon Rita kilépett a beszélgetésből
