A megyeszékhelyen az alacsony vízállás ellenére sem maradt el az idei „nagy” ungi hajósverseny, az Ungvári regatta. A kilencedik alkalommal megrendezett flúgos vizifutam most is vonzotta a fanatikusokat, ötletes konstruktőröket és a jó értelemben vett őrülteket.
A rekordalacsony vízállás ellenére 26 hajóval neveztek be, és összesen hetvenen indultak a versenynek csak erős túlzással nevezhető bohókás futamon.
Egyfős legénységek mellett a legnépesebb hajón nyolcan lapátoltak. A folyó mindkét oldalán – a belváros majd 1,8 kilométeres szakaszán – a parton és a hűsítő vízben ezrek nézték gyakran elcsodálkozva a határtalan kreativitásról tanúskodó lélekvesztőket és a show-ért bármire kapható „hajósokat”.
A sekély, helyenként bokáig sem érő folyóban a többség jobb híján tolta, húzta, vonta a tákolmányát.
Ennek ellenére a hajózásra elméletileg teljesen alkalmatlan járművek közül csupán egy futott menthetetlenül zátonyra, igaz, a többség ütötten-kopottan finiselt. A hagyománynak megfelelően a célba érve a résztvevők letették a matrózesküt és ittak egy kortyot a megye négy legnagyobb folyójának – az Ung, a Tisza, a Latorca és a Borzsa – vizéből kevert koktélból, amit a tengerészek kedvenc italával, rummal fertőtlenítettek.
Egyedi konstrukciókból és vidám jelmezekből idén sem volt hiány.
Jéghegy, unikornis, vízi bicikli, pezsgősüveg és a lecsó alapanyagai „úsztak” az Ungon pingvinnek, reggae-zenésznek, kalóznak és vikingnek öltözött matrózokkal.
A szervezők ezúttal is díjazták a legjobbakat. Kiosztásra került a Repülő hollandi (a leggyorsabb), a Vidám Roger (a legtalálóbb konstrukció), a Fekete tintahal (a leggyorsabb eredeti jármű) és a Noé bárkája (a legnépesebb csapatnak járó) elismerés.
Szabó Sándor
