Születésnapi díszítések az asztalon, papírvirágok a földön, lufik mindenhol. Simon Ágota nagy örömére azzal foglalkozhat, amit igazán szeret. Vallja, a manapság dekoratőrként emlegetett kreatív szakma titka az állandó újítás és a lankadatlan lendület.
A laikusok számára csak léggömbfújásból álló dolog igen népszerű lett az utóbbi időben. Ági beszélgetésünk előtt is sürgött-forgott, ugyanis másnap két szülinapon is övé volt a terep, hétvégén pedig keresztelőre ment díszíteni.
– Sosem gondoltam volna, hogy ennyire beleásom magam ebbe, de mostmár semmi mással nem szeretnék foglalkozni – szögezi le a nevetlenfalui fiatalasszony. – Három éve vágtam bele, meglehetősen vicces körülmények között. Az akkor első osztályos kisfiamnak az volt a házi feladata, hogy készítsen virágokat papírcsíkból. Segítettem neki, és ez a quillingtechnika annyira megtetszett, hogy képeslapokat kezdtem díszíteni vele. Miután a barátaim megjegyezték, hogy mennyire jól mutat, sorra gyártottam a quillinggel szépített házi áldásokat is. Úgy negyven-ötven darabot adtam el belőle havonta.
– A következő lépés az esküvői meghívó volt.
– Az internetre feltöltött képek után érdeklődni kezdtek, nem csinálnék-e meghívókat is. Felelősségteljes munka, ezért eleinte tartottam tőle, mindenből csak egy kicsit vettem. Ám olyan jól sikerült, hogy az első minta után rögtön 120 darabot kértek belőle. Az akkori 5 esküvőt a következő évben már 18 követte, az idén pedig már nem is számolom. Van olyan hét, amikor háromra is készítek meghívókat, plusz még köszönő dobozkákat is, amibe a pár tesz valami apróságot a vendégeknek. Emellett állandóan hívnak gyerekzsúrokra; vőfélyszalagot, koszorúslánydíszt is készítek. Nem is tudom, mikor aludtam ki magam rendesen utoljára.
Azért, hogy mindennel elkészüljek, késő éjjelig fent maradok. De nem bánom, úgy tartom, teher alatt nő a pálma.
– Az idei esztendő már inkább a teremékesítésről szól.
– Így van Készíttettünk egy kovácsoltvas állványt, amit eleinte csak ilyen fotózónaháttérnek használtam az összejöveteleken. Ám azóta bővítettük a kínálatot. Ismételten mások unszolására, rávettem magam a teljes terem dekorációra. Megvettem minden szükséges eszközt és szabadjára engedtem a fantáziámat. Az idén több lakodalomban is én díszítem a termet, sőt a menyasszony és a vőlegény udvarát is, illetve a kinti ceremónia hátterét. A következő évben már három hétvégém foglalt. Az egyiket Romániában töltöm. A romániaiak rendszeresen vettek tőlem díszvirágokat már korábban is, és már az interneten is megkeresnek. Egy illető megkért, hogy legyek az esküvői dizájnerük.
– Hogyan sikerül újat alkotni?
– Mű- és élővirággal is dolgozom, masnim is van a székekre, amit én varrtam. Ezzel sokat spórolok. Nincs könnyű dolgom. Általában mindenki rám bízza, milyen legyen a dekor. A nagyobb részét itthon csinálom meg, átgondolom és variálom, hogy ne legyen egyforma. A lufikat pedig már ott helyezem el.
– Hány luftballon durran el, amíg elkészülsz?
– Kettő-három. Szerencsére nem szoktam elrontani. Ha nem tudok aludni, akkor felmegyek az internetre, kinézek valami érdekeset és másnap megcsinálom. Általában elsőre sikerül. Itthon mindig ki szoktam próbálni, és a lemaradt „próba” lufiknak a kisfiam örül a legjobban. Zalán sincs híján a kreativitásnak.
A lufikutyus az egyetlen, amire még nem sikerült rájönnöm, hogyan is kellene összerakni, de neki sikerül. Azt rendszerint ő is gyártja le, ha rendelnek.
– Mit szeretnél még kipróbálni?
– Legutóbbi alkotásom egy unikornisos szülinapi dekoráció volt, ami nagyon nagy sikert aratott. Mindig kitalálok valami újat. Készítettem már Mancs-őrjáratos dekorációt is. A papírcsíkozás és a dekoratőrködés is hirtelen jött, a tél folyamán biztosan nem lesz nyugtom, fejleszteni fogom magam. Elsősorban új anyagokat szeretnék venni, hogy minél több színű kész teremdekorációm legyen. Szerencsére a férjem mindenben támogat, több olyan hétvégém is van, amikor egy nap két esküvőre is megyek díszíteni. Olyankor jön velem és segít. Hála legyen Istennek, hogy eljutottam idáig, remélem, még nagyon sok ember ünnepnapját varázsolhatom szebbé a munkámmal.
Simon Rita
