Vidékünk több települése is káderhiánnyal küszködik. Mint az Hanna Szopkova, a megyei oktatási főosztály vezetőjének beszámolójából kiderül, a megyében 347 betöltetlen állás van. (Tavaly 393 volt). A pedagógusokra a legégetőbb szükség a Nagyszőlősi járásban van. A legnagyobb hiány elsősorban informatikusokból, matematikusokból, fizikusokból és angol szakos tanárokból mutatkozik, de alsós tanítókat, illetve ukrán nyelv és irodalom szakosokat is keresnek. A törvény szerint a problémát az intézmény igazgatójának kell megoldania.
A Kárpáti Igaz Szónak Babják Edit, a Beregszászi Városi Tanács Oktatási Osztályának vezetője mesélt az aktuális helyzetről.
– Milyen mértékű a pedagógushiány a városban?
– Jelen pillanatban nincs káderhiányunk. Ez azzal is összefüggésbe hozható, hogy tizenkettővel kevesebb osztállyal indulunk, mint tavaly. Megyei jogú városként kénytelenek voltunk megemelni az osztálylétszámot. Eddig húsz fővel is osztályt nyitottunk. Most viszont
csak abban az esetben indítunk első osztályt, ha huszonöt és annál több gyerek jelentkezik valahová.
A 10-es sz. iskolánkban ezért nem lesznek elsősök, ott csak 14-en jelezték beiratkozási szándékukat. Összesen 14 első osztály lesz a városban, 385 gyereket várunk felkészülten. A hetes számú iskolában, ahová elsősorban roma gyerekek járnak, évről évre káderhiány van. De reméljük, hogy akiknek felajánljuk a munkát, elvállalják. Még nincs minden állás betöltve, de bízunk benne, hogy saját erőnkből meg tudjuk majd oldani. Addig, amíg nem találunk minden tanárunknak munkát, frissdiplomást nem veszünk fel. Szerencsés helyzetben vagyunk tehát, és úgy hallottam, a hegyvidéki helyeken, Rahón, Ökörmezőn is megoldott a kérdés.
A határ menti településeken legnagyobb a pedagógushiány, mivel tény, hogy nem tudunk versenyezni az európai fizetésekkel.
De tavaly például kritikus volt a helyzet a Munkácsi járás némely magyar tannyelvű iskolájában is.
– Ön szerint mi okozza a szakmából való kihátrálást?
– Az a jellemző, hogy ha valaki sikeres akar lenni a tanári pályán, egyre több energiát kell belefektetnie. Nem elég csak megtartani az órát, tájékozottnak kell lenni, együtt kell élni a gyerekekkel, kirándulásokra járni velük, továbbképzéseken megjelenni stb. Nem mondanám, hogy rosszul van megfizetve a szakma, viszont sok odaadást igényel, és ezt nem mindenki vállalja.
Ugyanezt a pénzt más helyen kisebb erőfeszítés árán is meg lehet kapni.
A tanári szakma a legszebb, de nem biztos, hogy a legkönnyebb. Viszont aki ezt a hivatást választja, friss és fiatal marad, olyan élményekben lesz része, amit pénzen nem lehet megvásárolni. A jó tanárokat mindig számon tartják és megbecsülik.
Simon Rita
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.