Nem vagyok nagy sakkozó, az alaplépéseket természetesen ismerem, ám ezzel a tudással felvértezve minden bizonnyal elvéreznék egy profi ellen. Ez az a szint, amikor a nyitásomat követően az ellenfél nem tudja eldönteni, zseni vagyok vagy elképesztően amatőr. Ugyanis a taktika a sakk leglátványosabb része, olyan rövid távú terv, amiben konkrétan kiszámított lépések vannak. 2007-ben az akkor a világranglista második ukrán Vaszil Ivancsuk és az ötödik Lékó Péter Munkácson mérte össze tudását, így volt lehetőségem élőben látni ezt a világot. Hasonló játszma zajlik Kijev és Budapest között, ami számunkra különösen aggasztó, mert mi, kárpátaljai magyarok vagyunk a figurák a virtuális sakktáblán.
Az ukrán–magyar szembenállás több mint egy éve tart, ne ringassuk magunkat tévhitekben, az ezt megelőző időszakot sem nevezhetjük jónak, maximum kiegyensúlyozottnak a két ország viszonyában. Világossal a kezdő lépést ebben a játszmában az ukránok tették meg azzal, hogy Kijev olyan törvényt fogadott el, amely hosszabb távon leépítené a kárpátaljai magyar nyelvű középiskolai oktatást. Már a nyitásnál elaltatták Budapest gyanakvását, ugyanis látszatra olyat léptek, mint egy amatőr. Kijev ígéretet tett, hogy nem csorbulnak a nemzeti kisebbségek jogai, amit kapásból nem tartottak be, ezzel Budapest rögtön hátrányba került. A szembenálló felek láthatóan, nem rapid játszmára rendezkedtek be. Ez alatt az idő alatt hol az egyik, hol a másik fél került helyzeti előnybe, néhol csak látszatelőnyben. Előfordult, hogy az ukránok léptek egyet – azt ígérték például figyelembe veszik a Velencei Bizottság javaslatát – aztán cseles módon nem engedték el a figurát, és visszavonták a lépésüket.
Két hete váratlan, ugyanakkor régóta érő lépést húzott Kijev. Hét évig figyeltek, adatot gyűjtöttek és azt vizsgálták, milyen módon tudják majd felhasználni a kettős állampolgárságot a saját játszmájukban, ami igazából nem a kárpátaljai magyarság és Budapest ellen, hanem a hatalom megtartásáért folyik. Teljesen világossá vált, hogy a 150 ezres kárpátaljai magyarság csupán gyalog az ukrán hatalom sakktábláján, ami beáldozható a király megmentése érdekében.
Tíz éve Munkácson döntetlennel zárult a párosmérkőzés. A párharc végén a két játékos villámpartiban döntötte el, hogy ki kapja a győztesnek felajánlott kupát, amit végül Ivancsuk nyert el. Ha lesz is nyertese ennek a mostani játszmának, egy biztos, a legnagyobb veszteséget a kárpátaljai magyarság szenvedi el.
