Ukrajna kitiltott egy magyar konzult. Magyarország – ahogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt előre jelezte – arányos ellenlépéssel válaszolt. A parlament első olvasatban elfogadta az ukrán, mint államnyelv működésének biztosításáról szóló törvényjavaslatot, mely – amennyiben hatályba lép – gyakorlatilag nyelvdiktatúrává változtatja az országot. Mindeközben csúcsra járatják az „útlevélháborút”, Lembergben betiltják az orosz kultúrát…
Ebben a politikai ámokfutásban sokaknak talán fel sem tűnt, hogy Pavlo Klimkin nemes egyszerűséggel megyénk egész lakosságát (nemzeti hovatartozástól, felekezettől, pártállástól függetlenül) vérig sértette. A külügyminiszter a TSZN tv-csatorna egyik korábbi műsorában kijelentette: ha figyelmen kívül hagyjuk a csempészést és az elhanyagolható turizmust, Kárpátalján nincs semmi.
Szavaiból arra következtethetünk, hogy az ukrán diplomácia vezetője nemcsak rosszindulatú, hanem gyengén látó és alulinformált. Különben, amikor itt járt, azt csak észrevette volna, hogy – valamilyen végzetes, ám sajnos már helyrehozhatatlan természeti anomália miatt – itt van Ukrajna legmagasabb pontja. A történelmi műemlékeket, a velünk élő múlt értékeit már fel sem emlegetem, mert lehet, hogy ezek egyszerűen sértik, irritálják az ország külpolitikájának irányítóját.
Ezek tudatában, mindezek ellenére a legnagyobb hiba mégis az, hogy Pavlo Klimkin valójában nem hajlandó tudomást venni a régió legnagyobb értékéről. Nem, nem a Kárpátok fenséges erdőire, nem a havasokra, nem a lankákra gondolok, melyeken „érik már a bor”… Van e gazdagságnál is nagyobb erény. Kárpátalján évszázadok óta élnek együtt magyarok, ruszinok, ukránok, romák, szlovákok, románok, svábok. Az egymásrautaltság jó tanítómester. Olyan toleráns közösséggé formálta ezt a soknyelvű népet, amelyet még állami akarattal is nehéz lesz szétforgácsolni.
Ez azért csak valami!
