A nagydobronyi Szilvási Péter nyereménye, ami egy Tisza konyak, valószínűleg megmarad emlékbe. Hogy miért, azt az ajándékot elvivő fia mesélte el.
– Édesapám már nyugdíjas. Korábban tetőfedő volt, majd gondnok a gimnáziumban – mondta az ifjabb Szilvási Péter. – Apu hetvenkét éves kora ellenére nagyon fitt. A kertben tesz-vesz, este pedig kerékpárra ül. Pecázni is szeret. A zsákmányt maga tisztítja, készíti és fogyasztja el. Jár gombászni. Olyankor anyu sokat aggódik, mert telefon sincs nála, és képes hosszú időt is eltölteni az erdőben. Hála Istennek már évek óta egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. Egy betegség után határozta el magát, és azóta egy kortyot sem iszik. Csodálom a kitartását és nagyon tisztelem, örülünk neki. De ez azt jelenti, hogy ez a konyak is marad a dobozban, eltesszük emlékbe. Édesanyám gyógyszertárban dolgozott, ő is nyugdíjas. Több mint negyven éve házasok édesapámmal. Van egy nővérem is.
– Ön mivel foglalkozik?
– Autószerelőnek tanultam Ungváron. Már két éve Pesten dolgozom, karbantartó technikus vagyok. Itthon is volt munkám, de a kialakult helyzet miatt külföldre kényszerültem.
– És a barátnője?
– Már huszonkét éve egy helyen dolgozom – veszi át a szót Heléna. – Házvezetőnő vagyok, szintén Magyarországon. Ápolónak és masszőrnek is tanultam, viszont a terhességem miatt nem fejeztem be a szakiskolát. Péterrel egy éve vagyunk együtt, mindketten elváltunk. Amikor itthon tartózkodunk, minden időnket együtt töltjük. Igyekszünk mindig úgy alakítani a szabadnapjainkat, hogy tudjunk találkozni. Általában én alkalmazkodom hozzá, nekem rugalmasabb a munkaidőm.
Simon Rita
