Miközben kies kishazánkban az úgynevezett Nagy Emberek folyamatosan a rózsás jövendőbe vezető utakat és hidakat keresik, én a tiszaújlaki Tisza-hidat koptatom. Azaz csak koptatnám, mert a híd tartószerkezetének termodinamikai réséhez érve majd akkorát esek, mint a nótabéli fűzfára mászott kecskebéka.
Ez persze nem csoda, hiszen az említett szerkezeti elem – azok számára, kik a technikai mechanikát nem Lev Scsupak vaskeze alatt tanulták a Huszti Erdészeti Technikumban, ez az a fésűs „izé”, ami a hol széjjelebb csúszik, hol összébb húzódik a nyári hőség vagy a téli fagy hatására – mára valami elképesztő deformitásokkal rendelkezik. Valamelyik nyugat-európai, a modern művészeteket bemutató múzeum biztos jó pénzt adna érte. Egy möbius-szalag, a tér pofonegyszerű kiterjedése, azok a különböző amplitúdója hullámok, és az axonometria legvadabb lázálmait megvalósító háromdimenziós hipli-huplik absztrakt művészért kiáltanak.
A sanyarú igazság szerint azonban nem a jó Rudolf Giger (az ő műtermében született meg Elen Ripley hadnagy ősellensége, a Kozmosz legvadabb delíriuma, az emberekbe petéző Idegen) valamely lázálma valósult meg a hídlábnál. Á, a valóság prózaibb, hiszen a nevezett elem jelen formáját az a napi több tucatnyi, hol előre induló, hol megálló személygépkocsi alakította ki, amelyek dacolva a KRESZ-szel, a DAI-val és a józan ésszel, a hídon vesztegelnek határátlépésre várva.
Őszintén megmondom, nem értem a jelenséget. Az egy dolog, hogy itt mindenki keresi a rövidebb utat, de hol van a hidat tönkretevő gépjárművezetők minimális önkontrollja, figyelembe véve, hogy a szabálysértők szinte valamennyien a közelebbi, távolabbi ugocsai helységek lakosai. Ha majd egy generális renoválás céljából lezárják a forgalom előtt – és még ez a jobbik eset – és a Tiszahátra csak a tekeházi hídon keresztül lehet majd eljutni, az nem jelent majd idő- és üzemanyag-veszteséget? Bár a fene tudja. Hiszen manapság Ugocsában mindenki csak a mának hajlandó élni. Zsigerileg rettegünk a jövendőtől. Ebbe pedig még egy híd nem rendeltetésszerű használata is belefér. A lakosság mára ugyanis csak egy dologra tud gondolni: „Előttünk a Tűzözön?”.
