Lassan 12 esztendős hagyomány Kárpátalja tollforgatói között, hogy ősszel, a vándormadarak búcsúztával ők is útra kelnek. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) társrendezésében kerített sort a XII. Együtt Írótábor – a Kárpátaljai Magyar Irodalmi Napok körútjára.
Dupka György, gulág-kutató, történész, író-költő szervezésében elindulnak ilyenkor Kárpátalja fiatalabb és idősebb szépírói, hogy a szép szót elvigyék a legfiatalabb olvasókhoz. Így volt ez idén is, mikor Ungvár, Nagydobrony, Munkács, Gát, Beregszász, Karácsfalva, Visk és Nagyszőlős után Tiszapéterfalva oktatási intézményei kerültek sorra.
Elsőként a Tiszapéterfalvai Kölcsey Ferenc Középiskola falán elhelyezett Kiss Ferenc emléktábla előtt zajlott rendhagyó magyar irodalom óra, melyet Újfalusi Irénke intézményvezető nyitott meg. Dupka György a múltra emlékezve – a jeles történész szintén Tiszapéterfalván érettségizett – idézte fel emlékeit, az akkoriban már Magyarországon dolgozó, ám nyaralni rendszeresen hazajáró Kiss Ferencről. A József Attila Díjas irodalmár, kritikus életművét példaként állította.
Lőrincz P. Gabriella a kárpátaljai költők „középnemzedékének” képviseletében mesélt a gyerekeknek a mindennapi irodalom, a húsvéti locsolóversek és karácsonyi kántálások, nyelvünk, nemzettudatunk megmaradásában játszott szerepéről.
Marcsák Gergely a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság által meghirdetett internetes versmondó versenyre hívta fel a diákok figyelmét (részletek a kvit.hu-n).
Lengyel János újságíró-novellista köteteit ismertette, míg Kertész Dávid, a kárpátaljai magyar irodalom fanyar humorú ifjú reménysége az írók legfontosabb eszközeit az álmokat és a belőlük születő gondolatokat a magyarság által vívott szellemi harc legfontosabb fegyvereiként aposztrofálta.
Shrek Tímea az író és a szülőföld közötti kapcsolatot, mint az ihlet egyik legfontosabb forrását ecsetelte.
A szabadtéri megemlékezés zárásaként az intézményvezető és Dupka György az emlékezés és tisztelet koszorúját helyezte el Kiss Ferenc emléktábláján.
Az Írókaraván ezek után a Tiszapéterfalvai Református Líceum diákjaival folytatott kérdezz-feleleket, ahol Csornyij Dávid is csatlakozott a társasághoz Én mindig csak hazudok neked című versét elemezve. Marcsák Gergely az Előretolt Helyőrség Íróakadémia ösztöndíjasai (vagyis az Írókaraván tagjai) által jegyzett, A tökéletes zártság egyetlen pillanata című antológiát mutatta be a líceum hallgatóinak. A nap ezzel még nem ért véget. Délután a Kölcsey Ferenc Középiskola amatőr színjátszói döntöttek úgy, hogy egy pillanatra akasztani fogják a hóhért, és ha délelőtt ők hallgatták az írókat, akkor este fordítottak a szerepeken. Pallagi Ágnes, a helyi könyvtár igazgatója betanításában a magyar népmesék egyik népszerű „abszurd”-ját, az Ilók és Mihókot vitték színre. A magyar népmese napjára emlékező darabot kötetlen beszélgetés követte, ihletről, írói motivációkról és az elmaradhatatlan alkotói válságokról.
Összességében elmondhatjuk, az Előretolt Helyőrség portyája jól sikeredett, hiszen gyaníthatóan tucatnyi lelket nyertek meg az írott szó nyújtotta örömöknek.
Matúz István
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
