Nyugodt természetű, bár néha türelmetlen. Életcélja a gyógyítás. Soha nem gondolt arra, hogy akár az alacsony fizetés vagy a nehezebb munkakörülmények miatt pályát váltson. Azzal, hogy nővérként dolgozhat, gyerekkori álma vált valóra. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Gál Anikó, a Kisdobronyi Családorvosi Rendelő Főnővére.
– Mióta dolgozik az egészségügyben?
– 1989-ben fejeztem be a Beregszászi Egészségügyi Szakiskolát. Még ebben az évben Csapon kaptam állást a poliklinikán, a fogászaton. Egy év elteltével azonban lehetőség adódott, hogy Kisdobronyban vállaljak munkát. 1990 óta itt dolgozom. Két éve lettem főnővér.
– Mi a helyzet a családdal?
– 47 éves vagyok. Férjemmel idén ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat. Két lányunk van. Dóra 23 éves. Ő is szakképzett nővér, dolgozott Ungváron, majd Nagydobronyban, a kórházban. Jelenleg Németországban tevékenykedik. A kisebbik lányunk, Dominika, a makkosjánosi líceum tanulója. A férjem is külföldön dolgozik, azért, hogy el tudja tartani a családot. Itthon sajnos nem talált olyan munkát, amelyből finanszírozni tudta a gyerekek taníttatását, és a megélhetésünket.
– Mikor döntötte el, hogy az egészségügyben szeretne elhelyezkedni?
– Pici korom óta ezen gondolkoztam. Apukám 28 évig Csapon volt mentősofőr. Amikor hétvégén teljesített szolgálatot, én is mentem vele. A nővérek szeretettel fogadtak, a konyhán segítettem. Később más feladatokkal is megbíztak. Nem is volt más tervem, álmom, csak az, hogy ápolónő lehessek. Nem bántam meg soha, hogy ezt választottam.
– Mindig sikerül beosztania az idejét?
– Igen, mert a családom mindig mellettem állt. A férjem például soha nem szólt azért, ha nem volt vacsorája, vagy ebédje amiatt, hogy több helyre is el kellett mennem segítséget nyújtani. Ha elfáradtam, bíztatott. A gyermekek is hozzászoktak ehhez a helyzethez.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– Korábban hímeztem, varrtam. De négy évvel ezelőtt volt egy szemműtétem, azóta már nem igazán foglalkozom vele. Szeretek olvasni, történelmi témájú filmeket nézni. Nagyon sok mindent meg lehet találni az interneten is.
– Faluhelyen természetes a kerti munka, a mezőgazdaság…
– Annyira nem foglalkozunk már vele. Van ugyan egy fóliasátrunk, de ott inkább a férjem tesz-vesz. Mióta külföldön van, azóta csak édesanyámnak szoktam segíteni a ház körüli teendőkben. Két termést nem is veszünk ki a földből, csak krumplit szoktunk vetni saját részre. Ha van egy kis fölösleg, azt eladjuk. A munkahely mellett mezőgazdasággal nagyban foglalkozni nem tudok. A virágokat azonban nagyon szeretem.
– Van kedvence?
– Igazából mindet szeretem. Nagyon sok van belőle kint is, bent is.
– Melyik házimunkát bízná másra?
– Tiszta szívemből mondom, főzni nem szerettem soha. De azért elvégzem, hiszen a családnak enni kell. Viszont takarítani, mosogatni nagyon szeretek.
– Jó emberismerőnek tartja magát?
–Igen. Ritkán kerülök konfliktushelyzetbe. Az első munkahelyemen, és itt is igyekszem alkalmazkodni. Nagyon jó a kollektíva a rendelőben, családias a hangulat. Sokszor még az otthoni problémákat is megbeszéljük egymással.
– Hiszékeny?
– Hát, ha úgy látom, hogy valaki hazudni próbál, akkor elmosolyodom.
– Mivel lehet kihozni a sodrából?
– Ha észreveszem valakin, hogy hazudni próbál. Olyankor felkapom a vizet.
– Egyébként nyugodt természetű?
– Van úgy, hogy könnyen lobbanok, de ha lenyugszom, akkor bocsánatot kérek a másik féltől. Igyekszem ezen a hibámon változtatni. Néha türelmetlen vagyok. Sokat segít az, hogy a falubeli asszonyokkal eljárunk a bibliakörbe, ott meg tudjuk beszélni egymással a gondjainkat, a Biblia, az ige olvasása útmutatást ad.
– Az életében fontos szerepet játszik a hit?
– Igen, nagyon.
– Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet – tartja a mondás. Úgy látom van itt bőven…
– Sok virágom van kint is, bent is. De az, ami most látható, csak töredéke annak, amennyi szokott lenni. Néha olyan a terasz, mint a dzsungel. A rendelőbe is elvittem néhányat, hogy ott teleljenek ki.
Bara Tünde
