Hihetetlen, de a Tiszaháton kerek nyolc esztendeje kikandikált egy Napsugár a felhők közül, és fénye azóta is ott ragyog sok-sok gyermek arcán. Hihetetlen, de ragyogása mára sokaknak világította meg a szépet és a jót.
Hihetetlen, de a Kokas família által elindított népzenei és néptáncképzés már nyolc éves. Illett hát derekasan megünnepelni a jeles alkalmat, ami nemrég Kokas Erzsébet, a gyerekek hagyomány és néptánc oktatója – hú de csúnya szó, hiszen e dolgokat nem oktatják hanem „átadják” mint az oltást – régi álmának megvalósulásával vehette kezdetét. A kicsik a délelőtt folyamán a szépen felújított kultúrházban a történelmi Magyarország tájegységeinek népi játékaival mulattatták magukat és az érdeklődőket.
Kokasék ugyanis elhatározták, hogy a korban mikor már az óvodások is a PlayStationok gombjait nyomogatják, valami mást fognak nyújtani. Valamit, ami kiállta az évszázadok próbáját, és értékesnek bizonyult. Elhatározásukat tett követte, és a „játékos” módszerekkel bevonzott ovisok kisiskolás korba lépve új szintre érkeztek, egyre bonyolultabb néptáncok figuráit kezdték tanulgatni. Mindez a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola égisze alatt megvalósult Tulipán Népművészeti Tanoda keretein belül öltött formát, amiben
a Napsugár – Erzsike szavaival élve − a „kísérleti nyuszi”, hiszen, a tervek szerint, amennyiben Kokasék kezdeményezése sikeres lesz, több kárpátaljai kistérségben is indul majd hasonló.
A Napsugár hagyományőrző együttes a nap további részében számot adott tudásáról. A népművészeti tanoda „kísérleti nyulai” bebizonyították, hogy az elmúlt 8 esztendő nem volt hiábavaló, hiszen, példának okáért, az általuk előadott ecsedi verbunk már a magyarországi ítészek szemében is értékesnek bizonyult. A vastaps tehát nem maradt el, és csak remélni tudjuk, hogy jövőre újra kisüt majd a tiszaháti Napsugár, és melegével megcirógatja a helyi büszke szülők szívét.
Matúz István
