Az előző lapszámban nyilatkozó idegenforgalmi szakember teljesen pozitívan értékelte a nyári idegenforgalmi idényt. Ám – a sorok között olvasva – a szakavatott szemeknek elsőre feltűnik, hogy a korábbiakhoz hasonlóan az egyetlen pozitívuma az idei szezonnak, hogy sokan jöttek Kárpátaljára pihenni. Végül is ez sem elhanyagolható szempont, de ezt a tendenciát, nem annyira vidékünk turisztikai vonzerejében, sokkal inkább a Krím-félsziget elvesztésében kell keresni. Utóbbit egyébként a szakértők is elismerik, csak épp az ágazat szereplői nem tesznek semmit annak érdekében, hogy visszatérő, állandó vendég legyen az ölükbe hullott turistából.
A kárpátaljai turizmus legfőbb vonzerejét a termálvíz, a kultúrtörténeti emlékek és a gasztronómiai sokszínűség képezi. A régiót népszerűsítő reklámfilmekből is ezek köszönnek vissza. Várakkal, termálfürdőkkel, hegyekkel, borokkal és ételekkel csábítják ide a vendégeket. Ezek kombinációja teljesen jól működik, és jól eladható a belföldi turistáknak. De ahogy Fegyir Sándor is említette, a vendég hamar megcsömörlik, ha állandóan ugyanazt kapja.
Van egy szegmens, ami egyelőre óriási fekete lyukként tátong az idegenforgalmi palettán, magába szippantva mindent, ami jól működik és eladható. Aki esetleg még nem találta volna, ki a fesztiválturizmusról van szó. Kárpátalján „amiről nem beszélünk, az nincs” elv érvényesült. Holott a fesztiválkínálat rohamosan bővül, kora tavasztól, de főleg a nyári hónapokban, minden hétvégére jut valamilyen kulturális vagy gasztronómiai rendezvény, amire akár az ország másik végéről is ellátogatnak. Pedig az igazi tartalom, a körítés hiányzik ezekből, gyakorlatilag mind egy kaptafára készül.
Népzenészek és táncosok a színpadon, borácsgulyás és saslik a tányérban, Made in China vásárfiának. Csodás emlék a turisták számára. Egyértelműen látszik, a szervezők kis ráfordítással nagyot akarnak kaszálni. Így gyakran előfordul, hogy a fesztivál lényege sikkad el, vagy meg sem jelenik a rendezvényen.
Pedig lehetne ezt másképp is csinálni, pozitív, követendő példának a néhány hete Ungváron megrendezett Cseh Napok. A Nép téren rendezett esemény áttekinthető elrendezésben, megfelelő mennyiségű férőhellyel és elegendő tiszta mellékhelyiséggel várta az érdeklődőket. Az egyensátrakban az országra jellemző ételek és italok: sör, tócsni, knédli és sülkolbász. Ez volt az eddigi első és egyetlen rendezvény Kárpátalján, ahol nem volt saslik és bográcsgulyás. A csehek feladták a leckét. Tanulni sohasem késő, és soha nem elég – legfőképpen pedig nem szégyen!
