A szegénység viszonylagos, minden társadalomban mást értenek alatta. Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október egyik napját. Ekkor a nincstelenség és a nyomor felszámolásának szükségességére hívja fel a figyelmet minden országban. Mi vajon mennyire vagyunk szegények? – kérdezte a KISZó Marija Kitcsenkót, a megyei Vöröskereszt helyettes elnökét.
– Ukrajnai viszonylatban ki számít szegénynek?
– Hivatalosan az, aki a létminimum alatti jövedelemből próbál megélni. Persze ennél sokkal szélesebb réteg kénytelen nélkülözni. Az idős emberek, a nagycsaládosok, a betegek, az egyedülálló kisnyugdíjasok, vagy ahol csak egy kenyérkereső van. És még folytathatnánk a sort. Gyakorlatilag mindazok szegénynek tekinthetők, akik jövedelmük 80 százalékát ételre költik. Művelődésre, kikapcsolódásra, sok esetben még rezsire sem jut.
– A kormány jövőre erősen megnyirbálja a szubvencióra jogosultak számát. Még többen szűkölködnek majd. A Vöröskereszt képes-e minden hozzá fordulónak segíteni?
– A rezsitámogatás csak gyenge ellenszer a bajra. Ráadásul messze nem mindenki részesülhet belőle. Sokan például szégyellik igényelni. Bizony jó ideje tapasztaljuk, hogy napról napra többen kopogtatnak az ajtónkon, s ha korábban ruhaneműt, lábbelit kértek, ma már elsősorban élelmiszerért térnek be hozzánk. Szervezetünk elnöke jelenleg is éppen a Nagybereznai járásban van, ahová élelmiszercsomagokat vitt a rászorulóknak.
– Mi lenne a kiút az ínségből?
– Nyilván egy jól működő gazdaság. Új, tisztességes megélhetést garantáló munkahelyekre lenne szükség. Ám a szociális ellátási rendszer is rég megérett a reformra, sokan ugyanis annak tökéletlensége révén rekednek kívül a támogatáson. Mivel a szovjet érából megöröklött szociális háló van hatályban, az képtelen megbirkózni a mai kor feladataival.
– Felmérések bizonyítják, hogy az európai országok közül Ukrajnában a legnagyobb a szegénység. De szomszédainknál is problémát okoz a hajléktalanság, a romák felzárkóztatása stb. Mennyire nagy az eltérés a szegénységi szintben?
– Perifériára került emberek, akik különféle okokból hajléktalanná váltak, szegénysorban élnek, minden országban vannak. Ám annyira tökéletlen szociális bázis, mint nálunk, kevés helyen található. Elegendő a szomszédos államokban körülnézni, máris kitűnik, mennyivel hatékonyabb náluk a probléma kezelése, mennyivel fejlettebb az intézményrendszerük. Az európai átlagnyugdíjasok többsége például képes a járandóságából fizetni a rezsit, beszerezni a tüzelőt, jut gyógyszerre, élelmiszerre és még félre is tud tenni. A mi éltes embertársaink ezt gyakran nem engedhetik meg maguknak.
Magyar Tímea
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
