Az istenadta nép szinte másról sem beszél, mint az ország vezetőinek feneketlen zsebéről, amit nem győznek tömni különféle hitelekkel, amelyek összege a csillagokat súrolja, de látszatuk semmi. Állítólag azért, mert a zsozsót rendre ellopják.
Ja, hogy a milliárdokat nem ők fogják visszafizetni? És még nem is szóltunk a népre kivetett különféle adókról. Itt van mindjárt egy új keletű ötlet: adózzanak a külföldön dolgozó ukránok milliói. Egyes honatyák úgy vélik, túl sokat keresnek azok, akik valahol az EU-ban próbálnak boldogulni. Fizessenek hát vagy harminc százalék sarcot, hisz van miből. Az nem számít, hogy a verejtékes munkával szerzett javakat többnyire az otthon maradottak költik el, fektetik be valamilyen vállalkozásba, azáltal is gyarapítva az államkincstárat. Vagy az eképp inkasszált pénzek is úgy járhatnak majd, mint a háborús helyzet szülte hadiadó?
Azt írja az egyik tekintélyes ukrán portál, hogy a hadisarc kivetése óta eltelt négy év alatt a néptől bevasalt sokmilliós summa sorsa ismeretlen. Néhány parlamenti képviselő is megpróbált tiszta képet festeni erről, de nem tudták kideríteni, hova lettek a pénzek. Tavaly egy független honatya is próbálkozott. Ő egy törvény elfogadása mellett lobbizott, amely szerint a hadiadóból létre kellene hozni egy alapítványt, és a pénz kizárólag a hadsereg támogatására szolgálna. A dokumentum azonban elsikkadt valahol a parlamenti süllyesztőben, soha nem került a képviselők elé.
Az ügyben kutakodók sorra falakba ütköznek. Az egyik honatya például kiderítette, hogy a milliók egyazon cégekhez vándorolnak. Egyik kétszázmillió hrivnyát nem létező tüzelőért inkasszált, kétszáznyolcvanmilliót pedig ajándékba kapott valaki, ám cserébe semmit sem nyújtott. A képviselő hiába fordult az ügyészséghez, a feljelentését figyelembe sem vették.
Megszokott dolgok ezek. Az ember fizet, a pénz eltűnik, a célszemélyek meg nem látnak belőle egy kopijkát sem…
