Ordas közhely, ámde tény: Ugocsa sosem szűkölködött tehetséges magyar emberekben. Zenészek, néptáncosok, tollforgatók szép számban teremtek e vidéken, de nem panaszkodhatnak a vizuális művészetek, a festészet és grafika kedvelői sem. Nem is olyan rég még Salánkon Harangozó Miklós, Tiszaújlakon Kolozsvári László keverte palettáján a színeket, és nyerte sorra a díjakat-elismeréseket, ám a sors akaratából ma már mindketten az égi festővásznakon dolgoznak.
Az élet azonban nem áll meg, hanem a tehetséggel karöltve utat tör magának. Lassan felnő egy új generáció, mely átveszi a régi nagyoktól a stafétabotot és ecsetet.
E feltörekvő, tehetséges festőművész-korosztály képviselője a tiszapéterfalvai Kutasi Csaba is, aki alig 20 esztendősen nyithatta meg első tárlatát a helyi képtárban.
Az ifjú mester saját bevallása szerint kicsit kilóg a tiszaháti festőművészek sorából, hiszen míg a többség a tájat és annak különböző aspektusait igyekszik bemutatni,
ő inkább a tájban élő, síró-nevető embert veszi górcső alá.
Munkái zömét anatómiai tanulmányok teszik ki, de lassan plein air technikákba is „beledolgozza” magát. Legkedvesebb műfaja a grafika, amihez csak egy grafitrúd, papír, no és persze jó szem kell.
A tárlat képei pedig arról tanúskodnak, hogy Csaba mindezekkel rendelkezik. A vonat ablakából elkapott emberi pillanatok, a peron mellett szunyókáló csöves, az utasellátó büfé asztalára támaszkodó iszákos, a piacra igyekvő öregasszony vagy a vonaton szunyókáló munkásember olyan emberséggel és (emberszeretettel) lett papírra róva, ami az „öreg rókáknak” is becsületére válna. „Utazós” témában pedig egy ideig remélhetőleg nem lesz hiány, hiszen Csaba az Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola elvégzése után idén felvételt nyert a Kárpátaljai Művészeti Akadémia hallgatói közé.
Megérdemelte hát az ifjú titán, hogy a Tiszapéterfalvai Képtár otthont adjon első tárlatának, melyet Pősze Henrietta intézményvezető nyitott meg, köszöntve a rendezvény vendégeit, Tóth Bálint polgármestert, Pősze Sándor görög katolikus parochust, valamint a helyi oktatási és kulturális intézmények képviselőit.
A képtár történetére emlékezve a megjelentek egyperces néma csenddel adóztak az intézmény kigondolójára és létrehozójára, a közelmúltban elhunyt egykori kolhozelnökre, Bíró Andorra.
Király András és Engi Erika hegedű- és zongoraelőadását követően Kutasi Csaba egyik első tanára, Homoki Gábor méltatta a fiatal festőművész kitartását és szorgalmát.
Gönczy Tivadar, akinek a „keze alatt” az első lépéseket tette Csaba, anekdotázva emlékezett a korra, amikor a még általánosba sem járó tanítványának ő taníthatta meg a festészet ábécéjét. Külön méltatta a fiatal tehetség kiváló rajzkészségét, precizitását és jó szemét, melyek minden festőművésznél az alapok alapját kell hogy képezzék. No és persze bevallott irigységgel gondolt saját fiatalságára, amikor egy 20 esztendős feltörekvő művésznek eszébe sem juthatott az önálló tárlat. A megnyitó záróakkordjaként a Tiszacsillag énekkar kórusműveket adott elő.
Matúz István
