Az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézetében nem múlik el úgy tanév, hogy a diákok legalább egyszer-kétszer ne utaznának valahová. Ezek a rendszeres tanulmányi kirándulások segítenek az olvasottak és az órán elhangzottak megértésében, feldolgozásában. A mostani kirándulás különösen nagy hatást tett a hallgatókra.
– Már hagyománnyá vált, hogy ősszel ellátogatunk valamilyen európai városba. Jártunk már Brüsszelben, Bécsben, Genfben, Triesztben, Milánóban és Velencében is. Németországot akarjuk még „meghódítani”. Ukrajna nyugati határait is kipipálhattuk, Magyarország, Szlovákia és Románia után Lengyelország volt az a hely, ahol eddig még nem jártunk – magyarázza Belikánics László egyetemi tanár. –
Most az ország korábbi fővárosába, Krakkóba ruccantunk ki, azt követően pedig a második világháború két legszörnyűbb és legrémisztőbb haláltáborát, az auschwitz-i és birkenau-i koncentrációs táborokat térképeztük fel.
A nem mindennapi, ám oktatási szempontból annál lényegesebb helyszínekre közel ötven diák látogatott el. Az első évfolyamosok előnyt élveztek, az intézet minden szakáról bekapcsolódtak a kirándulásba.
– Zsúfolt volt a programunk. Krakkó minden történelmi látványosságát és emlékhelyét felkerestük – folytatja az oktató. – A diákoknak feladatokat adtunk, amelyek az előadókészségüket is fejlesztették. Egy-egy helyszínen a hallgatók elmesélték, mit kell tudni az adott nevezetességről. Ezt minden tanulmányút során pedagógiai céllal iktatjuk be. Az elmondások alapján mindenkinek nagyon tetszett, sok új dolgot tudhattak meg. A koncentrációs táboroknál pedig szó szerint megérinthettük a történelmi múltat. Életre szóló élmény volt.
Lőrinc Ingrid nagy átéléssel mesélt a látottakról. A hátborzongató képleírás után elmondta, még sokáig volt beszédtéma a kirándulás a diákok között. Akik nem tudtak részt venni rajta, azoknak is mindenről részletesen beszámoltak.
– Ezt könyvekből nem is lehet igazán átérezni, megérteni. Óriási tragédia történt a második világháborúban. Megdöbbentő, mit kellett átélniük azoknak az embereknek csupán azért, mert egy bizonyos nemzetiséghez tartoztak, és nem voltak hajlandóak megtagadni önmagukat – mondja a nemzetközi kapcsolatok szakon tanuló második évfolyamos diák. – A kirándulások a csapatépítés szempontjából is jelentősek. Ilyenkor a tanárokkal is kötetlenebbül lehet társalogni, illetve az elsősök is jobban mernek kérdezni a „nagyoktól”.
Ez volt a második utazásom, tavaly Triesztben jártunk. Kifejezetten eredményesnek tartom ezeket az utakat, olyan töltetet adnak, ami az egész évre kihatással van ránk.
Simon Rita
