Volt egyszer egy háború, avagy eszmecsere egy háborús hős kései utódával.
Beszélgető partnerem Kalabiska István munkácsi állatorvos, patikatulajdonos, cserkésztársam. Témánk, tekintettel a 100 éves jubileumra az 1. világháború, vagy ahogy sokáig nevezték, a Nagy Háború.
− Az 1. világháborúról való megemlékezés számomra anyai nagyapám, Popovics Endre hősies helytállása által vált ki belőlem érzelmeket – kezdi beszélgető társam − mi több, indulatokat, mivel ennyi idő után sem rendelkezem megfelelő dokumentummal nagyapám harci tevékenysége kapcsán.
− Nos, ha lehet, rakjuk sorba a dolgokat.
− Nagyapám, Popovics Endre 1914-ben közvetlenül a háború kitörése után került a frontra, mint a Közös Osztrák−Magyar Hadsereg honvédje.
− Melyik fronton harcolt?
− Tudtommal a galíciain, kítüntesékkel honorálták a bátorságát, de 1916-ban orosz fogságba esett.
− Hol volt fogságban?
− Caricinban (mai nevén Volgográd), a szamarai kormányzóságban és a baskíriai Ufában.
− Mi történt vele ezután?
− Tekintettel arra, hogy Oroszország a forradalom után kilépett a háborúból, így a hadifogság is korábban ért véget, aztán következet az olasz front. Ám nem sokat tudok.
− Mi az elégedetlenség oka?
− Hát az, hogy tudomásom volt és van most is, hogy Popovics Endre nemcsak harcolt, hanem hős volt, mi több, a vitézi rend kitüntetje, tehát vitéz volt, ez utóbbit viszont nem tudják visszaigazolni sem a budapesti Hadtörténelmi Levéltárból, sem a HM HIM Bécsi Levéltári Kirendeltségről, mert az iratok 50-60 százaléka megsemmisült, így a nagyapámé is.
− Mit lehet ilyenkor tenni?
− Most egy budapesti illetékességű intézet, és személy szerint Szentvári Lukács János foglalkozik a kutatással, de sajnos neki sem sikerült eddig eredményt elérni, tekintettel a centenáriumra. De nem adjuk fel.
− Remélem, végső soron mégis sikerül nyomra találni s ez Munkács városának is dicsőségére válhat.
Fedeles Jenő,
Munkács
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
