Az 1939. október 26-án megrendezett békés diáktüntetés megtorlására november 17-én Adolf Hitler parancsára az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt bezárták, kilenc diákvezetőt kivégeztek, 1200 professzort és diákot koncentrációs táborba küldtek. A háttérben az állt, hogy egy iskolázatlan, gyámoltalan népet neveljenek ki, akik nem képesek élni a jogaikkal, ezáltal a német hatalom ellen se szervezzenek összeesküvést vagy tüntetést. A történések a nemzetközi életet is megbolygatták, s hatásukra a Nemzetközi Diáktanács 1941-ben nemzetközi diáknappá nyilvánította november 17-ét. Ma vajon milyen a diákság sorsa vidékünkön? – kérdezte a KISZó Bence Norbertet, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnökét.
– Milyen jogaik vannak a diákoknak és ezeket mennyire veszik figyelembe?
– Egy magyar karos hallgatónak jogában áll az anyanyelvén vizsgázni. Ha egy diáknak valami miatt el kell hagynia az előadást, azt megteheti. A tanárnak viszont nincs jogában ezért pontot levonni, hiszen az a hallgató felelőssége, hogy járt-e órára vagy sem, elsajátította-e a tananyagot vagy nem. A legfontosabb ami számít, hogyan teljesít a zárthelyi dolgozatoknál, miként készíti el a beadandókat és mit tud a vizsgán. A diákoknak a tanárokkal történő előzetes egyeztetés alapján jogában állna, hogy rugalmasabb órarendet állítsanak össze, mivel már nálunk is a bolognai rendszer van. Az egyetemtől több mint 50 km-re lakó diákoknak jogukban áll igénybe venni a diákszállót. Élhetnek a diákigazolvány adta kedvezményekkel. Nem tudom, az állam miért nem engedélyezi nálunk az iránytaxik féláron történő használatát. Hiszen olykor ötven hrivnyát is elköltenek naponta az órapárák és egyéb utazások miatt.
– A jogaik mellett kötelezettségeik is vannak a diákoknak. Mi az, amit nem lenne szabad elfelejteniük?
– Azt, hogy a tanulás az elsődleges feladatuk, és hogy kitartóknak kell lenniük. Tisztelettudóan kell viselkedniük és odafigyelniük arra, hogy őket már felnőttként kezelik.
– A diákok felemelik-e a hangjukat, tiltakoznak-e bármi ellen?
– A legnagyobb jogszűkítés, illetve ami a diákok nemtetszését is kiváltja, az egyértelműen az oktatási törvény. A saját kis köreikben, illetve közösségi oldalaikon megnyilvánulnak a fiatalok, viszont óva intenék mindenkit a túl erős véleménynyilvánítástól, mivel azt mindenki látja… Tettlegességig azonban nem fajul a dolog, nem tiltakoznak hangosan. Talán azért van ez, mert ők is érzik, hogy ebből úgysem lesz semmi, a végén nem fog megvalósulni, valaki majd úgyis közbelép. Higgadtak vagyunk, ami szerintem jó. A magyar diákok nem fognak tüntetni, mert az érdekvédelmi szervezetek példáját követve békésen, csendesen elvagyunk és nem reagálunk a provokációra. Előbb-utóbb úgyis megunják a szurkálódást. Ha letépik a zászlónkat, nekünk nem szabad ugyanazt tennünk, mivel akkor mivel lennénk különbek náluk?
Simon Rita
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.