Gondolkodott-e már valaki azon, milyen lehet az élet a rácsok mögött? Ezt csak azok tudhatják, akik testközelből ismerik a börtönbeli viszonyokat, amelyek nem mindenki számára egyformák. Nem is oly rég emberjogi biztosok az ungvári büntetés-végrehajtási intézményben megtapasztalható áldatlan állapotokat konstatáltak.
Azt e sorok írója is alátámaszthatja − persze nem bentlakóként, csak munkájából kifolyólag −, hogy sok igazság lehet a megállapításban. Málló vakolat, penész, fojtó szagok, zsúfolt cellák, rengeteg rács… És arra gondolt-e valaki, hányan ülnek téves vagy igazságtalan ítélet következtében? Ma már világnapjuk is van az így bebörtönzötteknek. Erről a szovjet érában elterjedt vicc jut eszembe, amely szerint a nagy birodalomban háromféle ember él: aki ül, aki ült és aki ülni fog. Nincs új a nap alatt?
Az ukrán emberjogi biztos közösségi oldalán megjelent állítása szerint legalább egymilliónyian vannak az ország börtöneiben, munkatáboraiban, zárt pszichiátriai intézményeiben. Majd egy kárpátaljányi nép. Ludmila Deniszova úgy véli, a bíróság által elítélt embereknek is vannak jogaik, nekik is szükségük van törődésre, hogy a zárt intézményekben ne kínozzák, ne alázzák meg őket. Erre országosan egy félszáz fős csapat felügyel, amelynek tagjai évi 130 alkalommal látogatják a büntetés – végrehajtási intézményeket. Ezek az ellenőrzések egy-egy objektumban többévente fordulnak elő. Azt azonban megállapították, súlyos visszaélések vannak a fogvatartottak ellátása körül. Az állami költségvetésből egy-egy rabra évente 53 ezer hrivnyát költenek, de ez az összeg csak részben jut el az érintetthez, mert mások is igényt tartanak az állami pénzekre. Pont itt ne lopnának?
Legendák terjednek arról, mennyivel jobbak a viszonyok a skandináv sitteken, ahova százával igyekeznek bejutni a posztszovjet országok, így Ukrajna polgárai is. Nálunk sajnos csak egyes politikusok élvezhetik olykor − a kivételezettek jogán − a luxuscellák kényelmét…
