Széljegyzet: Róka-canossa

A kedves olvasó számára valószínűleg jól ismert IV. Henrik német király, később német-római császár ún „Canossa-járása” mikor a nagyhatalmú úrnak télen, egy szál gyapjúingben kellett térden állva könyörögni 1077-ben a nagyhatalmú VII. Gergely pápa előtt, hogy az legyen már oly kegyes, és vonja vissza kiátkozását.

Nos, a sötétnek aposztrofált középkor ugyan állítólag már Ukrajnában is elmúlt, de érdekes dolgok azért történnek. A minap példának okáért megpróbáltam eleget tenni törvényi kötelezettségeimnek, melyek szerint a hivatásos vadásznak mintavételezés céljából évente 1-2 rókát be kell szolgáltatnia a hatósági állategészségügynek, ahol veszettségvizsgálatot végeznek a lódokik. Nó problémó – ahogy a talján mondaná, hiszen róka van, puska van, a Krímről ideszármazott vadászkolléga meg még lőni is tud.

A hétvégén akut ólommérgezés okán beadta hát a kulcsot Vuk egy távolba szakadt rokona. Fel is hívtam a területileg illetékes hatósági állatorvost, aki viszont nem lelkesedett az ötletért, hogy a vasárnapi tyúkhúsleves és a töltött káposzta mellé a hűtőszekrényébe berakja egy ravaszdi tetemét. Azt hittem, nem jól hallok, hiszen az azért mégsem járja, hogy több mint 5000 ember gazdasági haszonállataiért felelős szakembernek nincs egy szolgálati fagyasztója, amiben a mintákat tárolhatja. Mivel pedig magam is többre tartom a töltött káposztát a rókaragunál, maradt a megoldás, hogy a rokesz porhüvelye be lesz szállítva Nagyszőlősre. Igen ám, de ott meg a fehérköpenyesek kijelentették, nekik csak némi agyszövet kell, a többit semmisítse meg (magyarán ássa el minimum 1,5 méter mélyre) a vadőr. Homályos emlékképként derengeni kezdett az állati hulladékok megsemmisítésére rendszeresített elektromos hamvasztó kemence, de felvilágosítottak, hogy nemcsak szolgálati fagyasztó, hanem hamvasztó kemence sincs.

Ekkor már azon kezdtem gondolkodni, mi a fenének kellett énnékem betartani a törvényt. Hiszen aki ma Ukrajnában eleget akar tenni az előírásoknak, az csak magának csinál problémát. Lássuk csak: Tiszapéterfalva−Nagyszőlős oda-vissza 45 km, ami 5 liter benzin, vagyis 172,5 hrivnya. Plusz egy elfuserált délelőtt, amit okosabban is el lehet tölteni. Ehhez jön még egy óra kubikus munka. És nem mellesleg a kocsi csomagtartója még másnap is rókaszagú.

Szóval, ha újra veszettség mintát óhajt tőlem valaki, inkább elmegyek mezítláb, egy szál ingben Nagyszőlősre, és úgy könyörgöm ki a méltóságos hivataltól a feloldozásomat az elkövetkező örökkévalóságra. Ha pedig ez nem sikerül, inkább szimplán megveszek.

Forrás:
KISZó

Post Author: KISZó