Bemutatták Berniczky Éva Szerencsegyökér című friss kötetét Ungváron. A Kilátás/Hosszúnap irodalmi szimpózium keretében körbejárták mind az írónőt, mind pedig az alkotásait.
Az ungvári egyetem Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézetében (UMOTI) tartott kerekasztal-beszélgetést három előadás előzte meg. Berniczky Éva A tojásárus hosszúnapja című kötetéről Kovács Eleonóra, Fazekas Andrea és Csordás László beszélt.
– Berniczky igen különleges, sajátos és összetéveszthetetlen novellaformát kísérletezett ki. Műveire az mindenképp igaz, hogy folyamatosan a valóságból táplálkozik – hangzott el Csordás László, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) elnökének előadásában.
Fazekas Andrea, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola hallgatója az alkotó két írását elemezte. A kötet címadóját, A tojásárus hosszúnapját Berniczky Éva egyik legjobban sikerült novellájának említette. A Gubi Mari megtalált tisztessége címűről pedig megjegyezte: a kárpátaljai magyar irodalomban kevés példát találunk az ilyen erősen metaforikus írásmódra.
Kovács Eleonóra, a KVIT tagja Talánszása, Szt. Arkagyija part és a Medúzaszüret novellák bemutatásával készült. Az UMOTI történelem tanszékének oktatója a Tükrök című prezentációjában néhány idézet által próbálta értelmezni a szöveget és átadni a mögöttes jelentéseket.
A kerekasztal-beszélgetést a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyar Tanszéki Csoportjának képviseletében Mónus Dóra moderálta, amely során Berniczky Évát faggatták.
Az író őszintén vallott magáról, megtudtuk, a Szerencsegyökért egy korszak lezárásának érzi, most újra keresi a hangját.
– Az írásokat örömzenélésként műveltem. A tojásárus hosszúnapja írásakor jó időszakom volt. Viszont ebből is ki lehet futni, és olyankor rádöbbenünk arra, hogy talán ez a csúcs, és innen tovább már nem lehet menni – magyarázta Berniczky Éva. – Úgy érzem, új eszközöket kell keresnem, mert az írásom lassan modorossá válik. Nem a műfajjal, inkább a nyelvezettel van gondom.
A Beregszászban született, ma Ungváron élő nő elmondta, a regény nem az ő műfaja, neki a novellák állnak jól.
– Türelmetlen vagyok ahhoz, hogy hosszan taglaljak apró-cseprő részleteket. Tömör vagyok a megfogalmazásban, nem tudom hosszúlére ereszteni őket. Holott nagyon szeretem az ilyesmit olvasni, sokszor megkívánom, amikor egy jó regényt lapozok. De az ember nem tud erőszakot tenni magán – tette hozzá a szerző.
Az eszmecsere a Váralja múzeum-kávézóban folytatódott, ahol a Szépirodalmi Figyelő és a SziF Online mutatkozott be. Másnap pedig Beregszászban értekeztek.
A rendezvény a Szépirodalmi Figyelő, a Fiatal Írók Szövetsége és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság főszervezésében, illetve a II. RF KMF, az UMOTI és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének hozzájárulásával jött létre.
Simon Rita
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
