Az elmúlt hétvégén a budapesti Hungexpo huszonhatodik alkalommal adott otthont a Kárpát-medence és a nagyvilág egyik legszínvonalasabb vadászati és horgászati tematikájú kiállításának, a XXVI. FEHOVA-nak. Ha pedig FEHOVA, akkor a kárpátaljai magyar vadászoknak, leginkább pedig a Világjáró Magyar Vadászok Klubja (VMVK) kárpátaljai kirendeltségének kötelező ott lennie. Így volt ez az idén is, amikor Kádár Sándor tagtársammal és Vivien leányával – aki nem mellesleg a legfanatikusabb hajtó, és reményeim szerint pár év múltán kárpátaljai magyar vadászhölgyet tisztelhetünk majd benne – elsőként eshettünk át elnökünk, dr. Gergely Imre üdvözlő medveölelésén.
A kötelező körök, vagyis elmaradhatatlan „velkomdrinkek” után pedig ismerős ismerőst követett. Hiába no, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hivatalos megnyitóját követően egyszer csak azt tapasztalta az ember, hogy a vadászok közössége bizony a jó értelemben vett internacionalizmus és demokrácia legkellemetesebb fészke. Végtére is hogy lehet az, hogy a majd 60 ezer fős kavargó perzsavásárban egyszercsak azt tapasztalod, hogy ismerős ismerős után akad össze veled. Jakab Karcsitól, fehérgyarmati trapplövő csapatom egy éve nem látott tagjától kezdve Gyócsos „Öreg Sas”Ferike vadászatszervező barátomig (esetében az ember folyamatosan azt várja, mikor csörtet ki a háta mögül egy elefántbika, mert Ferike évek óta Afrika egyik legismertebb vadászatszervezője és „gájdja”) úton- útfélen vadászbarátokba botlik az ember.
Mert bizony ez a VMVK egy olyan szervezet, ahol a kárpátaljai magyar vadásszal könnyen történnek a csodák.
Végtére az majd csodaszámba megy, ha az embert beragyoghatja klubtársa, Lipp Adrienn, a leghíresebb magyar vadászhölgy csodaszép mosolya (az egykori szépségkirálynővel, a Rolex üdvöskéjével, a sikeres üzletasszonnyal és családanyával, valamint elkötelezett és fanatikus vadászhölggyel lapunk hasábjain hamarosan kissé közelebbről is megismerkedhet a kedves olvasó). Persze az sem mindennapi, ha Szollár András, a Holland-Holland márkaképviselője kezdi kigyomlálni az ember sörétlövési hibáit, vagy dr. Kun Edit vadászfestőművésszel, a vadételek elkötelezett propagálójával válthat szót az ember, mert Editke szikrázó intellektusa, karizmája és eleganciája még a legzordabb kárpáti orvvadászok szívét is meglágyítaná.
Egy szó mint száz: a kárpátaljai magyarok számára idén a FEHOVA nem csak a csodaszép vadászfegyverekről, az élethű preparátumokról, az elegáns vadászruhákról és az optikai segédeszközökről szólt. Sokkal inkább megvalósult a mondás, mi szerint a hasonló hasonlónak örvend. Ennek köszönhetően ismét kezet szoríthattunk rég nem látott vadászbarátainkkal, akikre fokozottan igaz a Dzsungel Könyvének egyik kulcsmondata: „Egy vérből valók vagyunk”.
Matúz István
