A Kárpátaljai Református Egyház mindig is kiállt a híveiért. Istent kérve gyarapított. Az évek alatt iskolákat, óvodákat épített. Zán Fábián Sándor január elsejétől, azaz második hónapja kezdte meg püspöki teendőinek negyedik ciklusát, ami azt jelenti, hogy immár tizenkét éve áll a Kárpátaljai Református Egyház élén. A püspökkel a minap múltról, jelenről, jövőről beszélgettünk.
– Kérem, foglalja össze a tevékenysége legfontosabb tényeit, történéseit?
– Az elejétől kezdem, mert még számomra is hihetetlen, milyen gyorsan elröppentek az évek. 2002-ben az egyházkerület egyik vezető tagjává váltam, Horkay püspök úr mellett főjegyző lettem, e pozícióra a köznyelven a püspök helyettes kifejezés használata. Akkor a húszas éveim végén jártam. Hihetetlen, hogy azóta mennyi minden történt. Bámulatos hogyan változtak a körülmények, módosult az ukrajnai állapot, egyházunk helyzete.
De a legjobban azon döbbenek meg, hogy én mennyit változtam.
És itt nemcsak a külsőről van szó, az ember lelkivilága, a lendülete is alakult, másak lettek a megoldási módszereink, eszközeink. A problémamegoldásunk például egy év alatt nagyon sokat módosul… Valóban eltelt tizenkét év, amióta Isten a püspöki feladatokat rám bízta, s most egy meghosszabbított választási periódus elején vagyok.
Ami az első éveket jellemezte, az a rendszerezés, a fejlődés, a megerősödés, az a biztonságérzet, ami akkor benne volt a mindennapjaimban.
Nem volt generációs különbség az egyház-kormányzásban, a lelkészi csapatban, mert mi voltunk a fiatalok és az öregek egyszerre. Azóta már jött egy fiatal nemzedék, mely másképp látja a dolgokat, más célkitűzései, és más elvárásai vannak a mindennapokban.
Ha csak az utolsó négy esztendőt nézem, elmondhatom, Ukrajna talán legkaotikusabb korszakát éltük meg,
ami az elején nagy és sok gondot okozott, hiszen a politikai helyzet miatt bizonytalanság volt, háborús veszély, fenyegetettség. Hatalmas gazdasági teher nehezedett az egyházra is. Egyetlenegy példát említek: egyházi iskoláinkban a szülői hozzájárulás a „kenyérpénz”, az akkor tízezer forintnak megfelelő 350 hrivnya volt egy hónapra. A nagycsaládosoknál csak a felét kellett ennek az összegnek fizetni, árva gyerekeknél pedig semmit. Ez az összeg nem módosult, most is 350 hrivnyát kell fizetni, de a körülmények óriásit változtak. Az elmúlt négy esztendőben a mi saját emberi, humánerőforrásunk is fogyatkozott, rossz gazdasági helyzetünk pedig befolyásolta az egyház fejlődését.
– Az utóbbi két évben viszont javulás tapasztalható, fejlődés, építkezés, nem csak fizikai értelemben.
– Az Isten gondviselése nem kiszámítható, de beszámítható, és ha ezt most ujjbegyre szedjük, azt kell mondanunk, hogy olyan eszközöket és lehetőségeket kapott az egyházunk az elmúlt években, ami be kell hogy kerüljön a történelembe.
Nagyon nagy fejlődés ment végbe az oktatás terén, az iskoláinkba a diákok létszáma most a legnagyobb az előző húsz évet tekintve.
Teljesen átépíthettük a nagydobronyi iskolát. Új a kollégium, a tornaterem új osztálytermeket is kialakítottak. A péterfalvai líceumot is felújítottuk, kollégiummal és tornateremmel bővítették. Most azon dolgozunk, hogy egy korszerű sportpályát hozzunk létre az iskolában. Emellett a magyar kormány Kárpát-medencei óvodaprogramjában az egyházi óvoda-iskolai előkészítők is támogatást kaptak. Az elsők között került átadásra a mezővári óvoda, az építkezések azóta is többfelé folynak, a técsői is befejezés előtt áll, a szolyvai óvodába is nagy befektetésünk volt. És ami örvendetes, a magyar kormány támogatásával nemcsak az oktatási intézmények, hanem egy nagy projekt keretében az egyházközségek megújulnak, állagmegőrzést hajthatunk végre, tetőket újítottunk fel, nyílászárókat cseréltünk.
Ilyen fejlesztésre száz évvel ezelőtt volt példa.
Eltel egy évszázad, és most újra a várfalak megerősítése történik. Ezt az időszakot kegyelmi időszaknak tartjuk, és olyan felkészülési időszaknak, amit nagyon szép korszak követhet.
– Említette a szolyvai óvoda felújítását. Mi a helyzet a többi szórványtelepülésen, hogy tudják megtartani a reformátusságot?
– A szórvány közösségek igen nagy veszélyben vannak. Ha ma még nem is látjuk a végfejletét a jelenlegi helyzetnek, de ahol évek óta nem volt házasságkötés, keresztelő, konfirmáció, ahol a hittanos gyerekek száma alacsony, ott számolni kell azzal, hogy a magyar közösségek összezsugorodnak, vagy teljesen eltűnhetnek. Szolyva nem ilyen hely. Ott a magyarok nemcsak el-, hanem bevándorlása is történik, ezért ha nem is lesz hatalmas gyarapodás, de hosszú évtizedeken keresztül a közösség meg fogja tartani az erejét és megmarad. De Bilkén vagy olyan településeken, ahol sajnos nem folyik szórványgondozás református részről, főleg emberhiány miatt például nem biztos, hogy hosszú évtizedekkel lehet számolni.
– Bárhová megyünk, a megye összes településén panaszkodnak hogy elvándorolnak az emberek. Gondolom, ezt a református egyház is megérzi.
– Sajnos igen. Ez óriási probléma, a másik gond pedig az asszimiláció. Ez főleg a vegyes házasságoknál csúcsosodik ki, ezért is szervezünk olyan egyházkerületi rendezvényeket, ahol magyar fiatalok magyarokkal találkozhatnak.
Nincs veszve Kárpátalja, mert a közösségünk zöme fiatal.
Bízunk abban, hogy lesz változás ebben az országban, ami jó irányba fordítja a népvándorlást generáló politikai és gazdasági helyzetet.
– A KRE kórházat kíván építeni Beregszászban. Hol tart most ez a projekt?
– Nem is olyan régen elkezdtünk egy házibeteg-gondozó szolgálatot kiépíteni, létrehoztuk a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Alapítványt, mely révén Ungvártól egészen Szőlősgyuláig több munkaponton működik házibeteg- gondozó. Ezt az idősek magára maradása generálta. Már korábban is sokat törtük a fejünket, hogyan lehetne még jobban segíteni az ukrán egészségügyet − lassan három évtizede tesszük is ezt − de ezek a támogatások ebben a nagy rendszerben eltörpültek.
Arra a döntésre jutottunk, hogy egy olyan magánintézményt kell létrehozni, ami nemcsak a járóbeteg ellátásban tud segíteni, hanem a fekvőbeteg-gondozásban is.
Magyarországi és egyéb támogatással a kórház Beregszász külvárosában épül majd fel, 4-5 osztállyal (belgyógyászat, ortopédia, sürgősségi, gyerekosztály) húsz férőhelyes részlegekkel, valamint mentőállomást is szeretnénk hozzácsatolni. Úgy véljük, h az itt élő embereknek ez nagy segítséget jelentene. Ha minden jól megy, tavasszal megtörténhet az alapkőletétel.
– Ez óriási projekt, milyen egyéb terveik vannak még erre az esztendőre?
– Ez az év a közösség éve a mi számunkra. Ha az időjárás engedi, befejezzük a nagydobronyi és a péterfalvai líceumban elmaradt kisebb munkálatokat, és mindkét helyen egy-egy hálaadó ünnep keretében köszönjük meg azokat. Reménykedem, hogy az idén sorra nyitunk óvodákat is. Az ifjúsági programjainkat szintén folytatni kívánjuk, legalább kétezer tinédzser táboroztatását tervezzük, vakációs bibliaheteket, és abban bízunk, hogy a megújult templomokért is hálát adhatunk nyár végén, ősz elején.
Hegedűs Csilla
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
