A csongori születésű Hidi Viktória Nagydobronyban találta meg a szerelmet, nyáron férjhez is ment. Hobbija a rajzolás, festegetés. A sok kicsi rajz között rátalálunk egy-két festményre vagy freskóra, ami jelzi, az alkotás nem csak időtöltést jelentene számára.
– Mivel foglalkozol?
– Szakmám szerint felszolgáló-pultos vagyok. A szakmai tudásomat nem igazán kamatoztatom. Amikor leérettségiztem, ezen a téren kaptam munkát és jött egy lehetőség, hogy ki is tanuljam. Jó ötletnek tűnt, így belevágtam. A rajzolás, festegetés egyelőre csak hobbi, de amikor időm engedi ecsetet ragadok.
– Voltak más terveid is?
– Igen. Először a 9. osztály befejezése után jött a gondolat, hogy szeretnék az ungvári művészeti iskolában tanulni. Az ismerőseim viszont sorra lebeszéltek, hogy az nem szakma, abból nem lehet megélni stb., stb. Most már úgy gondolom, nem kellett volna hallgatnom ezekre a véleményekre.
– Esetleg megvalósítod korábbi elképzelésedet?
– Gondolkoztam rajta. Az a gond, hogy itthon csak ukrán nyelvű kurzusok vannak, ami nekem már nehézséget okozna. Magyar vagy internetes képzések után keresgélek és remélem, egyszer rábukkanok arra, ami segíti a fejlődésemet. Iskola után könnyebb lett volna a továbbtanulás, mint most, utólag.
– Gyerekkorodban is szerettél rajzolni?
– Kiskorom óta imádok rajzolni. Az iskolában is ez volt a kedvenc tantárgyam. Bár azért a suliban másként működött a dolog. Ott egy meghatározott témát kellett kidolgozni, de akkor is igyekeztem a legjobbat kihozni magamból.
Örültem, amikor sikerült megvalósítani az elképzeléseimet és a tanár is pozitívan értékelte.
– És most?
– Kedvenc témám nincs. Sokat segít az internet, egy-egy videó, amiből új technikákat leshetek el. Ha valami megtetszik, akkor nekiülök és megpróbálom magam is megcsinálni.
– Nem érzed úgy, hogy mindez már több időtöltésnél?
– Volt, hogy felkértek portrékészítésére. Én viszonr főként állatokat, tájképeket szoktam festeni. Arcokkal is próbálkoztam már, viszont az még nem tökéletes, így ezeket a felkéréseket sajnos vissza kellett utasítanom.
– Az óvodában viszont te készítettél rajzokat a falra…
– Így van. Az óvónők találkoztak az interneten a rajzaimmal és megkérdezték, elvállalnám-e. Nem mondtam igent. Elmentem az oviba megbeszélni a részleteket, mert úgy éreztem, mielőtt rábólintanék, tudnom kell, konkrétan miről is van szó. Elképzeléseim szerint, megcsináltam a tervet, ami tetszett az ott dolgozóknak. Majd hozzáláttam a festéshez.
– Korábban is vállaltál már hasonlót?
– Otthon többször is csináltam ilyet. A saját szobámba, a konyhába. A szüleim ebben nem gátoltak meg. Ha azt mondtam, hogy ráfestenék a falra egy rózsát, azt nyugodtan megtehettem. Végül nem csak ők dicsérték meg, hanem a vendégek is, ami sokat jelentett számomra. Most például egy páva és toll díszíti a falakat. De az unokatestvéremnek is készítettem hasonlót néhány éve. Otthon csak feketével festettem, az oviban már színessel. Azt is kipróbálnám, hogy csak figurákat festenék a falakra, például gyerekszoba-dekorációként.
– Mire szeretsz festeni leginkább és mivel?
– Fára még nem festettem, de mindenképp szeretném kipróbálni. Főként rajzlapot használok, és három képet már vászonra festettem. A vásznakat még Csehországban vettem, mikor ott dolgoztam. Szoktam grafikákat is készíteni, de használok vízfestéket és akrilt is. Ezek közül az akril a kedvencem.
Bara Tünde
