Az elmúlt hétvégén a Kárpáti Igaz Szó tollforgatói a Kings of Taste – az ízek királyai elnevezésű gasztroversenyen új szerepben, fakanálforgatásban próbálták ki magukat. Az ungvári skanzenben professzionális és amatőr szakácsok versengtek egymással, éspedig magyaros halászléfőzésben. A szezonnyitón 6 csapat indult, és ahogy fentebb már kiderült, köztük a KISZó is.
Az ötletgazdák és szervezők – Csebi-Pogány Viktor fesztiválguru, Fegyir Sándor turisztikai szakember és Maksz Adamenko munkácsi idegenvezető – kiemelték, a külföldi mintára megszervezett sorozat célja a kárpátaljai gasztrokultúra népszerűsítése.
A vidám társaságok már kora reggel az alapanyagok feldolgozásával foglalatoskodtak, hogy a kiírt határidőre, azaz délre elkészüljenek a halászlével. Hogy egyenlő feltételeket teremtsenek, a szervezők a nevezési díj fejében minden csapatnak azonos mennyiségű halat biztosítottak, amely egy kb. 2 kilogrammos pontyból és egy 1,5 kilogrammos harcsából állt. Tüzes Pál közismert batári biogazda felajánlásának köszönhetően szegedi fűszerpaprika-őrlemény is kiosztásra került, hisz köztudott, a jó halászlé titka a kiváló minőségű hal és a fűszerpaprika. A többi alapanyag az indulókra volt bízva. Persze minden nevező brigád a saját, titkos receptje alapján készítette a pikkelyesekből varázsolt finomságokat.
Köztudott, ahány ház, annyi szokás. Kicsit más a Tisza mellett, a Duna két oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákban. Hol tésztával eszik, hol passzírozzák, hol korhelyesen főzik. A két fő archetípus természetesen a tiszai és a dunai, de a számtalan recept bizonyítja a halászlékészítés sokszínűségét. Szegeden például másként főzik, mint Baján, és Keszthelyen, mint a Bodrog partján. Csapatunk a klasszikus recept alapján a szegedi halászlé elkészítését vállalta. Ami azt jelenti, hogy a halaprólékból (a gerincéből és fejéből) vöröshagyma, paprika és kevés paradicsom hozzáadásával alaplét készítettünk. A passzírozás után kapott sűrű hallébe került bele a halfilé és ezzel gyakorlatilag kész lett a remekmű. Utóbbit nem mi mondjuk, hanem az a körülbelül 30-40 ember, akit megvendégeltünk a standunknál. Nagy sikert aratott a KISZó-halászlé, ezt bizonyítja, hogy az óriási kondér fél óra után kongott az ürességtől, még a séfeknek sem jutott belőle. A gőzölgő leves – csak jelzésként, a szikrázó napsütés ellenére kint -2 Celsius-fok volt – mellé mindenkinek jutott egy pohárral a KISZó-nedűből, a lap nevét viselő borból, amit többen is dicsértek.
Nagyszerűen sikerült az új gasztronómiai sorozat! Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez verseny volt, s a finom halászlevek közül persze nehéz volt eldönteni, hogy melyik sikerült a legjobban, nem volt könnyű a zsűrik dolga. Végül Edgar Peti ungvári gasztroblogger fejére került a koronát ábrázoló séfsapka, aki feleségével alkotta a Betyár grill nevű csapatot. A koronázásunk ugyan elmaradt, a közönség mégis trónra emelte a KISZó-t.
Más írni egy gasztrofesztiválról, és más részt venni rajta. A szavak helyett beszéljenek a képek…
Szabó Sándor
