…hanem az üres anyagot is mutatóssá varázsolja. Varga Renáta amellett, hogy fodrász, hímzéssel is foglalkozik. A 26 éves nagydobronyi anyuka az utóbbi években több kézműves foglalatosságot is kipróbált, végül a varrásnál állapodott meg.
– Hogyan választottad a fodrászkodást?
– Kiskoromban óvónő akartam lenni, mivel nagyon szeretem a gyerekeket. Hála Istennek már van egy kislányunk, Fruzsina, aki már elmúlt 3 éves, és akire büszkék vagyunk. Amikor befejeztem az iskolát és felmerült a kérdés, merre tovább, a cukrász és a fodrász szakma között vacilláltam. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Beregszászban tanultam. Már az első napon ismerősökbe botlottam. Utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt választottam.
– Mindig is vonzott a kézműveskedés?
– Igen. Kicsi korom óta érdeklődtem iránta, mivel anyukám is sokat hímzett és kötött, és mellette én is próbálkoztam ilyesmivel. Nagyon szerettem ruhát varrni a babáimra. Az iskolában, egy munkaórán a horgolással is megismerkedtünk, ami kicsit döcögősen ment.
Ehhez viszont nagymamám nagyon értett és megtanított rá.
Modern világunknak köszönhetően az internetről is sok mindent megtanulhatunk, így sajátítottam el az angyalka, a hópehely horgolásának menetét, az elkészült darabokat a családtagoknak, rokonoknak ajándékoztam. Majd elkezdtem tojásokat is horgolni a kislányomnak húsvétra – meséli a fiatal anyuka.
– És a hímzés?
– Hobbinak indult, magamnak készítettem terítőket. Aztán egyszer csak felkértek, hogy varrjak vőfélybotra szalagot és kendőket. Elvállaltam, aztán sorra jöttek a megkeresések. Innen indult minden. Most már ballagásra tarisznyákat, kötényeket, terítőket is hímzek. Igazából, amire épp igény van, azt varrom ki.
– Nagy az érdeklődés? Van konkurencia?
– Mondhatnám, igen. Sokan visszatérnek a hagyományokhoz, ezért kellenek a kézzel hímzett kendők, kötények stb. Konkurencia mindig akad, itt Nagydobronyban is többen foglalkoznak hímzéssel. Hozzá kell tennem, nemcsak a helyiek keresnek meg, hanem más településekről, járásokból is kapok megrendeléseket.
Büszkeséggel tölt el, hogy olyan messziről is eljönnek, mert tetszik nekik a munkám.
– Sokan öregesnek tartják ezt a tevékenységet…
– Valóban sokszor az idősebbekkel kapcsoljuk össze. A fiatalok körében nem igazán elterjedt, mivel ők inkább az internet világában szeretnek elmerülni.
– Nehéz összehangolni a háziasszony szerepét a fodrászattal, a hímzéssel és az anyasággal?
– Sokszor nehéz minden területen helytállni. Néha úgy érzem, jó lenne, ha egy nap nem csak 24 órából állna. A fodrászattal nehezebb a helyzet, mivel ott a vendégnek is meg kell felelni.
A varrás pedig olyan, hogy ha van 5 szabad percem, nekilátok, aztán elmegyek főzni vagy a kislányommal játszani.
Majd visszaülök és varrok tovább. Mindkét munkát nagyon szeretem, így nem is tudok választani közülük. Azt még kiemelném, hogy a szép, színes dolgokat jobban szeretem készíteni.
– Vannak terveid a jövőt illetőleg?
– Mindkettőt szeretném folytatni, néha bár úgy érzem, egyre kevesebb idő jut a hímzésre.
– Egy időben a „gépi” termékek mintha kelendőbbek lettek volna. Most mi változott?
– Szerintem embere válogatja, kinek mi tetszik. Azonban a gépi hímzés nem hasonlítható a kézihez. Ez mindig érték volt, és az is marad.
Bara Tünde
